Barátnőm, a bírónő

"Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!"

Bacsó Péter: A tanú – 1969.

Lehet, hogy Lévai Anikó barátnője a lehető legalkalmasabb személy az Országos Bírói Hivatal élére. Lehet – de ez nincs letesztelve.

Egy jól működő demokráciában a pozícióba jutás feltétele az előzetesen mért teljesítmény. Ott verseny van, aranyapáim, és aki igazoltan a legjobb, azé a cím. Ezzel szemben itt nem volt verseny: nem írtak ki transzparens pályázatot az ország legfontosabb bírói posztjára, meg sem próbálták azt az utat járni, hogy az egész magyarországi bírói szisztémát megújítani hivatott személy nyílt versenyben kerülhessen a posztjára. Bizalmas baráti alapon osztottak pozíciót..

Vajon mire kellhet a kormánynak ez a személyes jellegű bizalom?

Az igazságszolgáltatás alapvető feladata nem más, mint hogy segítsen megszüntetni a közösség életében támadt zavart. Ehhez objektivitás kell és az a hit, hogy az igazságszolgáltatás igazságos és megbízható. Minden döntés, amely „szubjektíve”, bizalmas baráti alapon született az igazságszolgáltatás rendszerén belül, ezt a hitet erodálja. Akkor pedig ugyan honnan lenne „karizmája” a bíróságoknak? Ugyan miért fogadnánk el objektívnek az ítéleteiket? Ugyan hogyan lehetnének képesek zavarokat megszüntetni, ha maguk is eleve a zavarosban fogantak?

Aki csak egy kicsit is tovább lát az orránál és aki valóban egy jól működő országot szeretne Magyarországból csinálni, rendkívül célszerűtlennek tartja, ha valakik kormánydöntésekkel erodálják az igazságszolgáltatást. Mi lehet annak a páni félelemnek az oka, amiért orbánék vállalták ezt a kinevezést? Miért nem képesek teljesítményelvűen szelektálni? Miért gondolják úgy, hogy az objektíve legjobb jelölt nem lesz nekik megfelelő? Miért nem mernék rábízni az igazságot osztó szervezet vezetését? Egyáltalán: miféle igazságot kell majd szolgálnia a Barátnőnek?

Nem az a bajunk, hogy Dr. Handó Tünde bírónő valóban ne lehetne a legkiválóbb és az igazság iránt abszolút elkötelezett szakember, hanem azt, hogy ezt senki sem mérhette meg objektíven. Nem a személyt, hanem a folyamatot kritizáljuk. …Egyébként meg: de igen, a személyt is! Mert valaki, aki az igazság iránt abszolút elkötelezett, egy ilyen módon való pozícióba emelés ellen kifogással élt volna. És ha valaki valóban a legkiválóbb szakember lenne a bírói karban, akkor az illető egy ilyen megkeresést elhárított volna, hiszen a mód nyilvánvalóan erodálja (a fent már leírt módon) az objektivitásba vetett állampolgári hitet, bizalmat és ha a kormány „szubjektíve válogat”, verseny nélkül, akkor az a kormány nem is lehet elkötelezett a demokráciával járó teljesítményelvűség mellett. Akkor az a kormány valami másban gondolkodik – és akkor én azt a „mást” nem támogathatom, ha egyszer a legkiválóbb vagyok.

Csábító lehet a hatalom, amelyhez így hozzájutott? Lehet, hogy ez a csábítás elhomályosította az objektív értékelésre való képességét? Lehet – de az Isten őrizzen meg egy, az objektív értékelésének elhomályosodására hajlamos bírótól!

…Ha a Mercedes vezetőt keres a leendő kecskeméti gyára élére, aki megszervezi és majd irányítja azt, akkor pályázatot ír ki – Orbánék miért nem tudták ezt tenni? A Mercedes stabilan sikeres, Magyarország nem az – akkor vajon kinek a módszerét érdemes követni?
2011.12.13.

http://progressziv.blog.hu/2011/12/13/baratnom_a_birono

Válasz