A longobárdok történelmét kutatják magyar szakértők

kategória: Tudomány 2013 augusztus 05, hétfő - 15:17 | szerző: mti Címkék: longobárdok, történelem, címkefelhő

Az európai népvándorlás korának egyik legizgalmasabb időszakát, a Kr. u. 5-6. század eseményeit vizsgálják magyar, olasz és amerikai genetikusok, antropológusok, archeológusok.

Ők több száz DNS-minta, valamint gazdag régészeti leletanyag alapján a longobárdok (vagy langobárdok) népességtörténetének, vándorlásának megismerésére vállalkoztak. A nagyszabású nemzetközi programban rész vesznek az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont szakemberei is.

"A Kr. u. 5-6. században, a keleti eredetű avarok betelepülése előtti időszakban a régészeti leletek és a történeti források tanúsága szerint még több germán eredetű nép élt a Kárpát-medence területén (gótok, szvébek, gepidák). A kérdés az, hogy e népcsoportok mikor érkeztek ide, és miképpen maradhattak fenn a nagy tömegben betelepülő avar népesség mellett. Az avarok alattvalóivá váltak? Mekkora lehetett a pusztítás, és mennyien hagyták el a Kárpát-medencét?" – vázolta az mta.hu-nak Mende Balázs Gusztáv, az MTA BTK Archeogenetikai Laboratóriumának vezetője a kutatások történeti hátterét.

A mai Türingián, Cseh- és Morvaországon keresztül a 6. században a Kárpát-medencébe érkező longobárdok azért érdekesek, mert esetükben pontosan ismert, hogy 568-ban indultak Pannóniából Itália felé. A Kárpát-medencét elhagyva a mai Szlovénia területén keresztül jutottak Észak-Itáliába, ahol királyságot alapítottak. Emléküket Lombardia régió neve ma is őrzi.

"A történelemtudományban ritka eset, hogy ennyire pontosan meg lehessen határozni, meddig volt egy népesség politikai-katonai értelemben jelen a Kárpát-medencében" – hangsúlyozta Mende Balázs Gusztáv.
A nemzetközi vizsgálat keretében egyrészt arra keresik a választ, hogy az Elbától dél felé vezető hosszú vándorlás során mennyire változott meg a longobárdok genetikai összetétele, mely genetikai jellegzetességeiket veszítették el, és melyekre tettek újonnan szert.

"Egyes feltételezések szerint a longobárdok, a régészeti hagyaték mögött meghúzódó népesség etnikailag nem volt annyira egységes, mint eddig gondoltuk. Másrészt azt vizsgáljuk, hogy egy új népelem megjelenését valószínűsítő genetikai változások párhuzamba állíthatók-e a régészeti leletanyagban, a temetkezési szokásokban, a kulturális attitűdben megfigyelhető új vonásokkal" – fejtegette Mende Balázs Gusztáv.

A projektet Patrick Geary, az Institute for Advanced Studies (Princeton, New Jersey) professzora irányítja, a genetikai elemzéseket a Firenzei Egyetem Antropológiai Laboratóriumának kutatói végzik David Caramelli professzor vezetésével és Stefania Vai részvételével. Magyar részről Vida Tivadar, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatóhelyettese szervezi a vizsgálatokat, és PhD-hallgatókkal együtt részt vesz a pannóniai longobárd régészeti leletanyagnak a projekthez kapcsolódó értékelésében.

A 800 DNS-minta Csehország, Morvaország, Ausztria, Magyarország és Olaszország területén található, 6-7. századi longobárd temetkezésekből, illetve a korszak más népességeinek nekropoliszaiból származik. "Kontrollként olyan magyarországi temetkezésekből is gyűjtöttünk mintákat (gepidák, romanizáltak), amelyek népessége kronológiailag vagy régészetileg a longobárdokhoz köthető" – jegyezte meg a kutató.

Ismertetése szerint jelenleg a DNS-mintavétel folyik a csontokból és a fogakból, amit az MTA BTK Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriumában végeznek. A minták elemzése a firenzei Antropológiai Laboratórium feladata, az adatok kiértékelésében pedig amerikai populációgenetikusok is részt vesznek. A vizsgálatok során az olasz és amerikai kutatók a legkorszerűbb eljárást, az úgynevezett újgenerációs szekvenálási technológiát (NGS, Next Generation Sequencing) alkalmazzák.

"Rendkívül költséges technológiáról van szó, amely lehetővé teszi, hogy az ősi csontokból származó mintákból nemcsak egyes DNS-szakaszokat, hanem a genom hosszabb, így informatívabb részeit is rekonstruálhassuk, akár a kizárólag az anyai ági örökséget hordozó, úgynevezett mitokondriális DNS egészét is. A szakirodalomban egyelőre kevés az archaikus mintából NGS-technológia alkalmazásával nyert adat, de már most egyértelműnek látszik, hogy az archeogenetikai kutatások egyik ígéretes jövőbeli irányáról van szó" – vélekedett Mende Balázs Gusztáv, akinek reményei szerint a projekt eredményeként – a konkrét régészeti és genetikai konklúziók mellett – az MTA BTK Archeogenetikai Laboratóriumában sikerül telepíteni a technológia egy részét.

/Kedves Klubtársak, ide másoltam azt a cikket, melyre Dorogi László félmondatokkal hivatkozik. Talán ezzel teljesebb lesz a kép az őseinkről. Margó/

Semino -féle, genetikai vizsgálatsorozat

Az utóbbi két évtizedben a genetika rendkívül sokat fejlődött. Az eredmények egyre megbízhatóbbak lettek, az elvégzett vizsgálatok száma pedig nagyságrendekkel nőtt a korábbiakhoz képest. Mindez bennünket, magyarokat is érint, mert ugyan a hazai források ezen a területen is szűkösek, de a nagy nemzetközi populációgenetikai vizsgálatokba legtöbbször minket is bevontak. Ezek révén egyre több adat áll a rendelkezésünkre. Sokaknak talán meglepő, de ezek az adatok éles ellentétben állnak "hivatalos" történelmünkkel. A genetikai vizsgálatok ugyanis egyáltalán nem igazolják se "finnugor", se "török" eredetünket. Azért nem, mert mi nem vagyunk se finnugorok, se törökök, és a genetika a finnugrizmussal és a turkológiával ellentétben valódi tudomány.

A külföldi vizsgálatok közül a legismertebb a Semino-féle, 2000-ben elvégzett sorozat, mondhatni mérföldkő a nemzetközi összehasonlítások területén. Az általuk elvégzett Y-kromoszómás vizsgálatok szerint: "A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. ...A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja." (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)

További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemző TAT (EU13+EU14) a magyarokból teljesen hiányzik!

Szabó István Mihály a következőképpen kommentálta mindezt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabó_István_Mihály

"2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól... E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték.

Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:

1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak.

2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - őskőkori genetikai marker - igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).

3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.

Semino és társainak közlése az első olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság őseurópai származását ismeri el."

Seminoék eredményeit persze máig kétségbe vonják azok, akik másra számítottak, de a későbbi vizsgálatok csak megerősítették őket.

"Luigi Luca Cavalli-Sforza volt az első genetikus, aki a magyarság összetételéhez szólt hozzá. Fontos az a megfigyelése, hogy a magyar nyelv finnugor eredete és a mai nép európai jellegű genetikai összetétele eltér egymástól..." - írja a Magyar Tudomány 2008. októberi száma.

"A genetikusok a magyarok esetében tudnak arról a látszólagos ellentmondásról, hogy míg a nyelvük és eredetük nem-indoeurópai, a genetikai összetételük viszont európai... Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja (Semino et al., 2000; Bosch et al., 2006), márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának."

Itt most célszerű megállni, és a tényeket elválasztani a szövegkörnyezettől. Az ugyanis - feltehetően szándékosan - vakvágányra tereli a lényeget! Genetikailag olyan, hogy "indoeurópai" nem létezik. Nincs "szláv" sem, csak "európai" - értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplotípusok csoportjával jellemezhető népeket. Ezzel szemben az idézett szöveg azt sugallja, hogy nyelvünk és eredetünk mégsem európai, azaz mi valójában nem Európából származunk. Vegyük észre: ez csak az eddig hirdetett hamis történelem állítása, ami - ha jól figyeltünk - éppen most cáfoltatott meg! Kiderült ugyanis, hogy a mai magyar nép genetikailag európai, sőt, "őseurópai". (Természetesen a nyelvünk is az, de erről majd később.)

"Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja..." (Itt valamiért kihagyták a horvátokat, az osztrákokat, a szerbeket és a szlovákokat.) Bizony, elgondolkodtató! De ha már tudjuk, hogy őshonosak vagyunk a Kárpát-medencében, és hogy az újkőkori őseink innen terjeszkedve népesítették be a környező területeket is, akkor ez nem is annyira meglepő, mint inkább magától értetődő! Hozzájuk tartozunk, pontosabban ők hozzánk. Legközelebbi genetikai rokonaink, és ezt nem lehet semmiféle ázsiai magyar betolakodással megmagyarázni! Ha mi onnan jöttünk volna, akkor nekik is onnan kellett volna jönniük. Ha viszont ők nem, akkor mi sem! Ezt diktálja a tiszta logika.

A Magyar Tudomány szerkesztői ezúttal is élnek a régi finnugrista módszerrel: a más véleményen lévők szájába adnak egy állítást, amit aztán ők maguk cáfolnak, miközben igyekeznek nevetségessé tenni "ellenfeleiket". Ezzel itt egyúttal meg is kérdőjelezik a kényszerűen beismert tényt: "...márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának." Olyannyira nem, hogy ezt nem is állította senki. Ami viszont a közös génekből feltétlenül következik az az, hogy ezek a népek és a magyarok részben közös ősöktől származnak.

Nézzük ezek után a hazai vizsgálatokat! Hazai kutatóink kezdetben mindenáron a honfoglalók csontjaiból akarták meghatározni a magyar géneket. (Az "urali gén" megtalálására úgy nyilván több esélyük volt, ők pedig mindenáron azt keresték. Persze, ők sem találták.) Nyilvánvaló azonban, hogy ha mi, mai magyarok valóban a saját őseinket keressük, akkor mindenekelőtt a saját jellemzőinket kell meghatároznunk, azokból kell kiindulnunk! Már csak azért is, mert nem kizárólag a honfoglalók utódai vagyunk, ezt már régen tisztáztuk. És hogy az eredményeket ne lehessen félremagyarázni, szögezzük le azt is: géneket nem lehet "kölcsönözni", "átvenni", stb., csak és kizárólag örökölni! Azok teljes egészében a valódi őseink hagyatékai. Leegyszerűsítve és megfordítva a képletet azt is mondhatjuk, hogy amilyenek mi vagyunk, olyanoknak kellett lennie az őseinknek is. (Ezért is nem lehettek alacsony termetű, görbe lábú mongolidok.)

"A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg. Ez egyértelműen a mai magyarság genetikailag európai eredetét jelzi." - olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem különbözik egymástól!

"Súlyos történeti következtetést készít elő a körülmény, hogy a Raskó és csoportja által sikeresen izolált 27 db 10-11. sz.-i genetikai mintán belül az egyik legjelentősebb csoportot az európai lakosság legősibb rétegére utaló markerek jelentik, s mindössze két egyéné mutat ázsiai eredetet. ...Tehát a mai magyarság szerológiai, és genetikai összetételében egyértelműen kimutatott európai jelleg, ugyanakkor az ázsiainak hiánya nem egyedül az eltelt ezer év keveredéseinek köszönhető, hanem már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt."

Hogy is van ez?

"...a Kárpát-medencébe érkező ázsiai eredetű csoportok genetikai lenyomata természetes módon kihígulhatott. Kérdés azonban, hogy ez a hígulási folyamat egyenletes módon, évszázadonként csökkenő tendenciát mutatva ment végbe, vagy már az Árpád-kor első évszázadának végére minimálisra csökkent az ázsiai eredetű népességcsoportok aránya. Ez utóbbi esetben ugyanis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Kárpát-medence népessége nagyságrendileg múlta felül az újonnan érkezők számát..."

Igen, erről van szó. A Kárpát-medence lakossága nagyságrendileg múlta felül a honfoglalók számát, ezért a mai magyarság őseinek is elsősorban őket kell tekintenünk. Ne tagadjuk meg azért Árpád népét sem! Ázsiai eredetük máig is csak hipotézis, lehet hogy tévedés, és így könnyen előfordulhat, hogy csak ezért nem találják genetikai nyomaikat! Talán ők is csak hazatértek őseik földjére...

Semino-féle, genetikai vizsgálatsorozat

www.mszgyms.hu

Magyarok Szövetsége GY-M-S

Kapcsolódó cikkek