A magyar solymászat is felkerült az UNESCO listájára + képek

kategória: Kultúra 2012 december 06, csütörtök - 16:16 | szerző: richpoi.com Címkék: unesco, sólyom, magyar solymászat, solymászat, címkefelhő Hozzászólás: 2 Mindig pozitívan a Facebook-on is

A magyar solymászat hagyománya is felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára, az ott már korábban is szereplő solymászat részes országaként. A döntést csütörtökön hozta meg Párizsban az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága.

Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján 11 országgal (Belgium, Csehország, Dél-Korea, Egyesült Arab Emirátusok, Franciaország, Katar, Mongólia, Marokkó, Spanyolország, Szaúd-Arábia, Szíria) eddig is szereplő solymászat, mint élő emberi örökség tételei közé a magyar és az osztrák solymászat hagyománya most közösen csatlakozott az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete illetékes kormányközi bizottsága határozata alapján.

A szervezet négynapos ülése keretében szerdán a matyó hímzés már felkerült az emberiség szellemi örökségének reprezentatív listájára, így idén két magyar elemmel gazdagodott a rangos elismerést jelentő, szokásokat és hagyományokat tartalmazó lista, amelyre idén összesen 36 jelölés adtak be a tagállamok.

"Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) nagy örömmel fogadta, hogy a magyar solymászatot mint élő emberi örökség elemet felvették az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára" - közölte az Emmi sajtó- és kommunikációs főosztálya csütörtökön. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a párizsi döntések jelentőségéről szakértők jelenlétében pénteken tart sajtótájékoztatót Budapesten.

A magyar solymászat sajátos életformát és közösséget is jelent, amelynek középpontjában a ragadozó madárral való vadászat áll. Beletartozik a természet szeretete, a vadászmadarak betanítása, tenyésztése, felnevelése, illetve a hagyományos solymászati felszerelések elkészítése, használata, a solymászmúlt hagyományainak ápolása is. A magyar pályázat kiemelte, hogy a solymászat végigvonul a magyar történelmen, királyok, uralkodók űzték, és egészen a 17. századig meghatározó szerepe volt, de máig fennmaradt Magyarországon.

Az UNESCO szellemi kulturális örökségre vonatkozó listáin négyre bővült a magyar elemek száma. A mohácsi busójárás 2009 óta szerepel a reprezentatív listán, tavaly pedig a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe bekerült a magyar táncházmódszer is.

A tagországoknak minden év március 31-ig kell megtenni jelöléseiket, mellékelni fotókat és egy tízperces filmet is szükséges, amely bemutatja az adott örökségelemet. A felterjesztést egyéves értékelési folyamat követi; a magyar kulturális kormányzat 2011 tavaszán terjesztette fel a matyó hímzést és a solymászat hagyományát a reprezentatív listára.

Az UNESCO-ról

A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO-egyezményt 2003-ban fogadták el: erre azért volt szükség, mert a szervezet világörökségi egyezménye alapvetően az épített örökségre összpontosít. Magyarország 2006-ban csatlakozott az egyezményhez, ezt követően kezdődött meg a szellemi kulturális örökségvédelem nemzeti rendszerének kiépítése. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat - szóbeli hagyományokat, előadóművészeteket, társadalmi gyakorlatokat, ünnepi rítusokat, eseményeket, régi iparágak tudásanyagát tartalmazza.

AZ UNESCO illetékes kormányközi bizottsága hétfőtől ülésezik a szervezet párizsi székhelyén, hogy megvizsgálja a különböző listákra - a szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára, a sürgős védelemre szoruló szellemi kulturális örökség listájára, illetve a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe - érkezett mintegy kilencven jelölést.

Az UNESCO – (angolul: United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization), az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete 1945. november 16-án alakult meg.
Az UNESCO tevékenységének célja, hogy megteremtse a civilizációk, kultúrák és emberek közötti, a közös értékek iránti tiszteleten alapuló párbeszédhez szükséges körülményeket.

A világnak sürgető szüksége van olyan, az UNESCO küldetésének és tevékenységének fókuszában álló, a fenntartható fejlődést előtérbe helyező jövőképre, amely magában foglalja a béke megteremtését, az emberi jogok betartását, a kölcsönös tiszteletet, a szegénység megszüntetését, a kultúrák közötti párbeszédet az oktatás, a tudomány, a kultúra és a kommunikáció segítésével.


A solymászatról

A solymászat a ragadozó madarak idomítása és az idomított ragadozó madarakkal történő vadászat úgy, hogy az idomított madár szabadon repül és vad zsákmányt ejt a maga természetes állapotában. Ezenfelül ide tartozik a ragadozó madarak tenyésztése is. A solymász madara soha nem válhat házi kedvencé, amelyet a szépsége miatt tartanak a ház elé kikötve. A solymászat azonban nem csak sólymokkal történő vadászatot jelent, hisz eredményesen használhatók a különböző sas- , héja- és ölyvfélék. Hagyományőrző szerepe vitathatatlan.

A legkorábbi időkből is maradtak fenn bizonyítékok a solymászat létezésére. Legalább 4000 éves múltra tekint vissza. Valahol Belső-Ázsia pusztáin élhetett az a gyűjtögető-nomád vadász, aki először tartott vadászmadarat. A felnevelt szelíd madár ösztönének engedelmeskedve vadászni kezdett majd visszatért az emberhez. Így indult hódító útjára a solymászat. 

A magyar solymászat az Árpád-kortól

A magyar solymászat története valószínűleg a magyar nép kialakulásával egykorú, hiszen eredetmondánkban Emese ősanyánkat álmában egy sólyom (turul) termékenyíti meg. (a turulmadár képét valószínűleg az akkoriban élt kerecsensólyom (Falco Cherrug) egy kivételes nagy változata ihlette) A honfoglaláskor már egy solymászatot magasan művelő nép jött a Kárpát-medencébe. Később már számos feljegyzés, írásos emlékmű, dombormű tanúskodik a Magyarországon virágzó solymászatról. Az újkori solymászat két legkiemelkedőbb alakja Magyarországon Galántai Lelovich György és Bástyai Lóránt. 

Legrégebbi magyar vonatkozású sólyomábrázolást a bécsi krónikában találjuk. Álmos herceg, Könyves Kálmán öccse, Csór vára alatt varjút vágat sólymával. Kétségtelen tehát, hogy 1100 körül a solymászat már nem volt ismeretlen Magyarországon. Számos adat bizonyítja az Árpád házi uralkodók kiterjedt solymászatát. II. Endre 1231-ben a nemesség követelésére kénytelen volt megtiltani, hogy a királyi solymászok nemesi birtokokon vadásszanak, mert a lóhátról űzött solymászattal jelentős károkat okoztak. Ekkor vált szokássá, hogy a királyi solymászok az ország különböző részein külön községekbe települtek. Ezek a telepek kezdetben sólymosok földjének neveztettek, később tulajdonokká válva, mint Sólymos, Kerecsend, Kelecsény, Szokolya, Draucz, Dravecz, Darócz, Madaras néven tartották fenn egykori lakosaik foglalkozásának emlékét.

A solymászat jelentős térhódítását bizonyítják azok az oklevelekben egyre gyarapodó, a ragadozó madarak fészkét felölelő birtokrészek, mint pl. Sólymos, Sólyomkő, Sólyomszikla, amelyek nagyon becsült értékes területek voltak, ahonnan a később idomításra kerülő sólyomfiókákat szerezték be. Az örökösök gyakran pereskedtek egy-egy sólyomfészkelő hely birtokáért. 


A Magyar Királyság virágkorában

Magyar László, Nagy Lajos fősolymásza könyvet írt a solymászat tudományáról. Néhány fennmaradt szemelvény Hicfelt Eberhardus munkáiból ismeretes. Hogy mi lett a sorsa Magyar László solymászati kéziratának, nem tudjuk. Valószínű, hogy a Nagy Lajos korát követő zavaros idők folyamán megszűnt a solymászati iskola, s ezzel a kézirat jelentősége is. A solymászati tankönyv elkallódott. Szerencsére a szomszédos fejedelmi udvar fősolymásza tollforgató ember volt, s megőrizte nemcsak emlékét, hanem töredék szövegét is. Ennek az eddigi egyetlen magyar solymászati munkának. 

Mátyás király korából származó három solymászköltemény szerzője nem kisebb ember, mint Janus Pannonius. Költeményeiből megtudjuk, hogy milyen vadfajokra solymásztak akkoriban. A nyulat mindhárom költemény említi, tehát egyik leggyakoribb zsákmány lehetett. A madarak közül galambon és vadrécén kívül valószínűleg egyéb fajokra is vadásztak, de a költő nem említi azokat. A királyi udvartartáson kívül az udvarházakban is kedvelt szórakozás volt a solymászat. E nélkül aligha gondolhattak volna arra az erdélyiek, hogy Beatrix esküvőjén solymászmadarakkal kedveskedjenek a királynénak.

Arról, hogy az uralkodó és a kiváltságos osztályon kívül mily mértékben volt elterjedve Magyarországon a solymászat, alig tudunk valamit. Nem közömbös azonban az a tény, hogy az 1504. évi XVIII. tc. kimondja, parasztoknak vadászni és madarászni tilos. A solymászat szó helyébe hova- tovább mindinkább madarászat szó lép, ezért a történelmi adatok között a madarászat megjelölés majdnem kizárólagos solymászatot jelent.


Mohács után

A mohácsi vész után megszűnt a magyar udvartartás és ezzel együtt az udvari solymászat is. A Hasburg-házból való uralkodók közül számosan hódoltak a solymászatnak. Ezek solymásztanyája a Bécs melletti hírneves Laxenburgi kastély volt. Nyugat-Magyarország területéről számos magas rangú hivatalnok és előkelő főúr tartózkodott az udvarban, akik minél eredményesebben igyekeztek résztvenni a híres Laxenburgi solymászünnepségeken. A Bécsben székelő magyar király alá tartozó területeken ennek következtében fellendült a solymászat.

Minden úri háznak megvolt a maga fizetett madarásza. A magyar solymászmadarakat csakhamar európai hírre tettek szert. A XVI. században Belgiumtól Törökországig mindenhol ismerték a magyar rárókat, sólymokat és karvalyokat. Uralkodók, hercegek és basák keresve keresték az alkalmat, hogy magyar solymászmadarakat szerezzenek. A Magyar főúri családok egymás között is cserélték idomított ragadozó madarakat. A felvidékiek szállították a rárókat, a dunántúliak a karvalyokat és ölyveket.

A török uralom alatt három részre tagolt országban Erdélynek egészen különleges szerep jutott a magyar solymászat történetében. Erdély különféle hízelkedéssekkel kényszerült a török udvar kegyét biztosítani. Ilyen kedveskedés volt a betanított sólyom-ajándék, amelyből hovatovább rendszeres adó lett falcomagium néven. A sólymok beszerzésével és tanításával foglalkozó solymászoknak teljes adómentességet biztosított. Az erdélyi fejedelemnek nemcsak ezt a kényszersolymászatot űzték. Maguk is kedvvel solymásztak. Báthory Gáborról tudjuk, hogy gyönyörűségét lelte a solymászatban. 1610-ben címert adományozott Madarász Péternek, aki a Görgényhez tartozó Felsőorosziban idomította madarait.


17-18. század

Rákócziak is szívesen solymásztak. I. Rákóczi Györgynek jelentették 1639-ban, hogy a krakkói vajdának egy pár rárót küldtek. II. Rákóczi Ferenc ugyancsak örömét lelte a solymászatban. Bizonyosság erre a XVII. század eleji kép, amely az Eperjes környéki Sárvár melletti solymászatról készült. Szathmáry Király Ádám, II. Rákóczi Ferenc íródeákjának 1711. évben kezdődő emlékirataiból tudjuk, hogy a fejedelem franciaországi tartózkodása idején Clunyban ebéd után XIV. Lajos kíséretében a mezőre ment az " holott is a felséges király rárókkal, sólymokkal, kerecsenekkel, ölyvökkel és agarakkal fogdostatott nyulakat, fácánokat és egyéb madarakat".

Nevezetes ez a feljegyzés azért is, mert ez az egyetlen forrás, mely a kerecsent, mint solymászmadarat említi. Feltűnő, hogy az akkori idők egyik legjellegzetesebb solymászmadárnak, a karvalynak a neve hiányzik a felsorolásból. A lőfegyverek tökéletesedésével a solymászat veszített jelentőségéből.

Pray György neves jezsuita kutatón, élete első művét a solymászat témaköréből írta. A kétrészes, kisalakú 54 oldalas könyv 1749-ben jelent meg Nagyszombaton, a kor szokásainak megfelelően latinul, verses tanköltemény formájában, Hexameterekben. A könyv érdekessége, hogy kis példányszámban és szerző neve megjelölése nélkül nyomtatták ki. Ez a könyv jelenleg fordítás alatt van.

A 20. századi újjászületés

Másfélszázados szünetelés után indult meg ismét a solymászat Magyarországon. Odescalchí Zoárd 1901-ben Radclyffe hercegtől nyolc betanított vándorsólymot hozott Tuzsérra, szabolcs -megyei birtokára. Főleg foglyokra vadásztak, melyekből 1902-ben háromszáznál többet zsákmányoltak. A tuzséri solymásztelep az első világháború alatt megszűnt. Lakatos Károly említi 1910-ben, hogy Szegeden solymásztelep működött. Legszívesebben rárót idomítottak. 

A hazai solymászat újraéledése az 1930-as években kezdődött, amikor Gödöllőre az Udvari vadászati Hivatalhoz egy indiai solymászmester vezetésével három muzulmán solymász érkezett. Hamarosan népszerűvé váltak a szervezett solymászatok és magánszemélyek is elkezdtek foglalkozni a solymászattal. Bástyai Lóránt és Lelovich György voltak a 30-as években az újraéledt hazai solymászat úttörői. 1937-ben megalakult a Magyar Solymász Egylet, melynek elnöke Nemeskéri Kiss Géza, titkára Nádler Herbert és solymászmestere Bástyai Lóránt volt. Lelovich György, az újkori hazai solymászat legnagyobb egyénisége, szintén az alapító tagok
között volt. Az ismét virágzásnak induló hazai solymászatot tönkre tette a háború.

1945 nyarán megalakult a Magyar Solymászok Vadásztársasága Bástyai Lóránd elnökletével. A titkári és vadászmesteri teendőket Lelovich György látta el. Az 50-es évek elején a hazai solymászat új szervezete a MAVOSZ Solymász Szakosztálya lett. Erre az időszakra tehető az újkori hivatásos solymászok megjelenése a magyar mezőgazdaságban. Fő feladatuk a halastavak védelme volt, a halpusztító gémekkel szemben. Ez a fajta solymászat egyedülálló volt akkor Európában, hiszen felelevenítette a középkori solymászat legklasszikusabb és legnehezebb formáját, a gémpedzést. Különösen kiváló eredményeket ért el Lelovich György, aki teljesítményével a modern európai solymászat élvonalába emelte a magyar solymászatot.

Kapcsolódó cikkekEurovíziós Dalfesztivál - Horvát szám a szellemi örökség jegyében
Felkerült a matyó hímzés az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára
Az UNESCO lett a Fölszállott a páva védnöke
Magyar kisdiák is díjat kapott Kiotóban