Dr. Gerardo Peña Matheus:

A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története c. könyv 1. kötetemegrendelhető!

A könyv eredeti dokumentumokkal és levelezésekkel illusztrálva mutatja be

Móricz Jánosnak az ecuadori Tayos-barlanggal kapcsolatos kutatásait.

A legtöbb dokumentum első publikációként szerepel a kötetben,

így érdeklődőknek és kutatóknak egyaránt hiánypótló a mű.

1972. március 3-án délelőtt 11 órakor az összes csomagjával a vállán váratlanul megjelent az irodámban a svájci író, Erich von Däniken úr. A titkárnőmön látszott a meglepetés, amikor bejelentette, csak azt közölte velem, hogy a könyvtárszobában van egy külföldi úr, aki nem beszél spanyolul, hozta az összes bőröndjét, egyenesen a repülőtérről jött. Átadta a névkártyáját, és ránézve azonnal tudtam, kiről van szó, mivel olvastam a könyvei közül kettőt. A látogatása kíváncsivá tett. Mit keres von Däniken Guayaquilban, és főleg az én irodámban?

Kiléptem az irodából, hogy fogadjam, és belépve a könyvtárszobába szembe találtam magam egy alacsony termetű, kissé köpcös, élénk, tettre kész, fekete hajú, egyenes orrú, kiugró állú, rövid nyakú emberrel. Könnyedén volt felöltözve, hevesnek és idegesnek tűnt, a nagy melegtől kipirult arcán vaskos izzadságcseppek görögtek le. Névjegykártyát cseréltünk, és miközben egy zsebkendőt húzott elő, hogy letörölje arcáról a verejtéket, aggódva kérdezte: Beszél ön franciául? Igen – válaszoltam neki – beszélem a nyelvet, és hellyel kínáltam. Miután elhárult a nyelvi akadály, láttam, hogy megnyugodott. Bemutatta a kísérőjét, egy barátságos arcú, fényképező felszerelést cipelő fiatal fotóst. Megkértem a portást, hogy hozzon nekünk bőségesen friss ivóvizet, hogy felfrissülhessünk a beszélgetés alatt, és miután belevágtunk a társalgásba, elmondta, hogy a sajtóból értesült a 2 évvel azelőtti Móricz János felfedezésének hivatalos bejelentéséről, és mivel én vagyok az ügyvédje, hozzám fordult, hogy rajtam keresztül megpróbáljon megismerkedni és beszélni vele. Közöltem vele, hogy sajnos Móricz úr Quitóban tartózkodik, de felajánlottam neki, hogy megpróbálok telefonon kapcsolatba lépni vele és idehívni. Számára olyan sürgős volt, hogy megkért, hogy azonnal hívjam fel. Így is tettem, de a Hotel Embajadorban, ahol szokása szerint megszállt, közölték velem, hogy pillanatnyilag nem tartózkodik ott. Hagytam neki egy üzenetet, és gondoskodtam a vendég elszállásolásáról a Hotel Atahualpában, amelyet annak idején személyes barátom, Jaime Mendoza Martínez úr működtetett.

1972. március 3-án délután von Däniken úr bevette magát az iroda könyvtárába és mindenféle könyvet lapozgatott. Móricz visszahívott estefelé és beszélt velem. Elmeséltem neki a svájci író látogatását, és hogy beszélgetni kíván vele. Móricz ismerte a könyveit, és beleegyezett. Mondta, hogy visszajön Guayaquilba, és meglátogatjuk Dänikent a szállodájában. Tudattam ezt az íróval, aki ezután hálásan tért vissza a Hotel Atahualpába.

1972. március 4-én este 7 órakor Móricz és én átmentünk meglátogatni von Dänikent. A szálloda előcsarnokában fogadott minket. Nyugodtnak és kipihentnek látszott. Hellyel kínált bennünket a finom bőrből készült fotelekben, és elkezdtünk beszélgetni. Ott Móricz János részletesen elmesélte neki a felfedezésének az előzményeit, valamint ennek a kulturális jelentőségét. Az idő gyorsan telt. Von Däniken meghívott minket vacsorázni, így átmentünk az étterembe. Folytattuk a beszélgetést, ami valójában egyoldalú volt, mert Móricz volt az egyetlen, aki beszélt, amikor Däniken, oda nem illően megkérdezte, hogy mi hiányzott az expedíció második részének a véghezviteléhez. Mint mindig – felelte Móricz – a pénz hiányzik a megszervezéshez. Ha meg tudom oldani – biztosította Däniken – ez csak vándorkonferenciák szervezésének a kérdése, akkor minden probléma megoldódik. Holnap beszélünk erről, mondta Móricz. Meghívtam, hogy jöjjön velünk Cuencába és látogassuk meg Crespi atya múzeumát. Ott ön érdekes dolgokat láthat.

Matiné

éjjel - nappal délután

/Moderáltam a cikket, mert ez a közösség nem üzletelő, ezt olvashattad a Klubköszönmtőben és a nyitóoldalon is.... és sajnos nem sok köze van Magyarországhoz. Margó/