egy a sok közül
A galaj mindhárom fajtájának egyforma a gyógyhatása, bár a tejoltó galajt kedvelik inkább, az ő gyógyhatását vélik az igazinak. Nem kényes növény, szinte mindenhol megterem, erdőkben réteken. Ellepi a szántókat, ezzel sok bosszúságot okozva a gazdáknak.
Történelmi háttere Jézus születéséig nyúlik vissza. A monda szerint, Szűz Mária a fekvő helyüket nem szalmával készítette, hanem galaj szárral, és a kis Jézus bölcsőjét is galajjal párnázta ki. Egyike volt azoknak a szent növényeknek, melyeket Mária növényeinek neveztek. Szülő asszonyok ágyába tejoltó galajt tettek, hogy megvédje az anyát és gyermekét a rontástól. Régen a szárából tejszűrő szitát készítettek. A tejoltó galajt a sajtkészítésnél is használták, ami a mai napig is nélkülözhetetlen a sajtgyártásban, mert az angolok a cseszter sajtot színezik vele.
A mai világban egyre nagyobb harcot folytatunk egy nagyon csúnya betegség, a rák ellen. A régi füves könyvek is már a rák gyógyítója ként emlegetik a galajt.
A galaj fajtái
A tejoltó galaj évelő, szára 30-60 cm magas, négy élű, levele keskeny, szálas, örvös. Apró, négyszirmú, sárga színű virága mézillatú. A drog többnyire flavonoidokat, galiozint, aszperulozidot, cserzőanyagokat, illóolajat tartalmaz. Hatóanyaga: rubiclorsav, citromsav, vörösfesték, tejoltó enzim, gailitan sav. A ragadós galaj zöldes fehér virágú, kissé fanyar illata van. Hatóanyag: növény sav, Gligozitok.
közönségesgalaj ragadósgalaj
Gyógyhatásai
Vízhajtó, görcsoldó hatása van. Vese és epebajokra, epilepsziára, mirigydaganatokra, ideggyulladások, szájüregi rákos megbetegedések, golyva esetén használjuk. A galaj tea minden vesebetegség kiváló gyógyítója és nagyon jó vértisztító hatású. A szárából kipréselt friss lé, fekélyes sebhelyek kezelésére is ajánlott. A galajról egy osztrák növénytan tudós így nyilatkozik a könyvében: “milyen remek gyógyszer a tejoltó galaj, teával való öblögetés és ivása a nyelvrák és ugyan úgy segít a gyógyfű frissen kisajtolt nedve, vajjal keverve, mindenféle rákon, fekélyen és rákos bőrbajnál.”(Dr Heinrich Neuthaler “Das Krauterbuch”)
Alkalmazása
Veseműködés javítására, húgyúti gyulladásra reggel egy csésze teát kell inni éhgyomorra. A gyorsabb hatás érdekében összekeverhetik ¼ rész porcsinfűvel. Addig kell inni, míg a panaszok el nem múlnak.
Májfertőzésre, epehólyag gyulladásra napi 1-3 csészével igyanak étkezések előtt.
A mirigyrendszer működésének javítására heti 2-3 csésze tejoltó galajból készült tea ajánlott.
Álmatlanság ellen egy csészével igyanak a szárított gyógyteából lefekvés előtt. Keverhető galagonyával, kevés mentával, citromfűvel.
Külsőleg pikkelysömörre, övsömörre, nehezen gyógyuló és égési sebekre használható a teája borogatásként vagy lemosásra.
Szájüregi meg betegedések, golyva esetén a teát nem csak inni kell, de öblögetni kell vele naponta többször is.
Nyersen kipréselt levével epilepsziát kezeltek a régebbi időkben. A friss növény kifacsart levéből napi 3 teáskanállal kell ilyenkor inni.
Tea készítése
Egy kávéskanál teafüvet 2 dl forrásban lévő vízzel leforrázunk és rövid ideig állni hagyjuk. Ha kihűlt leszűrjük, és kortyolva isszuk. Napi két csésze ajánlott.
Vesetea keverék: sárga árvacsalán, közönséges aranyvessző , tejoltó galaj. A teafüveket egyenlő arányban összekeverjük, és a fenti módon készítünk belőle teát. Naponta többször igyunk, így ajánlatos többet készíteni. A teát csak forrázni szabad, és éhgyomorra igyuk az első kortyokat. Súlyos esetekben napi négy csésze ajánlott.
A növény gyűjtése
Teljes virágzáskor, általában június-júliusban gyűjtjük a föld feletti, maximum 40 cm-es hajtásokat . A herbájából forrázatot készítünk. 3-4 kg friss herbából kapunk 1 kg száraz drogot.

Válasz

ezek mind gyógynövények alatta méghozzá igen hasznosak
A nitrogén-túlkínálat miatt a gyepszint elsősorban nitrogénkedvelő fajokból áll. A jobb vízgazdálkodású, üdébb termőhelyek bolygatott talajain jellegzetes tavaszi társulás alakul ki, amelyet elsősorban egynyári és áttelelő fajokból egyaránt. Az előző csoportot a meddő rozsnok, a zamatos turbolya, a ragadós galaj, a borostyánlevelű veronika , a vérehulló fecskefű, a tyúkhúr, a piros árvacsalán és a nehézszagú gólyaorr alkotja, az utóbbiba a salátaboglárka, az üstökös gyöngyike, a kónya sárma, a kígyóhagyma és a mezei tyúktaréj tartozik. A szárazabb termőhelyeken nyáron alig nő valami a gyepszinten, az üde-félnedves termőhelyeken magaskórósokat, illetve liánokat találunk. A magaskórósokat a nagy csalán, a magas aranyvessző, a kender, a szúrós gyöngyajak, a kányazsombor, a betyárkóró és a kenderkefüvek képviselik, a liánszerű fajokhoz a komló, az erdei iszalag és a szulák keserűfű sorolható. A gyengébb növekedésű, szárazabb, egykor legeltetett akácosokban a keskenylevelű perje alkot jellegzetes típust, míg a lazább, főként homokos szövetű talajokon inváziószerűen terjed a selyemkóró. Az akácosok szélsőségesen száraz típusaiban a pusztai vegetáció marad az uralkodó, a jellegzetes nitrofil fajok hiányoznak."
http://akacosut.blogspot.hu/

Előzmény

Válasz

Kedves Klubtársaim, sajnos kevesen vagyunk ebben a közösségben, akik kinyilvánítják a véleményüket ebben a kérdésben, de legalább mi hárman egyetértünk a cikkekkel. Margó

Válasz

Mint a kezdő cikk elmondta az EU ostoba hivatalnokai akarnak parancsuralmi rendet vágni!
Ezzel bizonyítva csökevényesen embertelen gondolkodásukról kialakult képet!
Nem véletlen, hogy a sohasem létezett Nagy Károly nőcsábászból lett meghasonlott hite a Római birodalom rabszolgatartó eszményképe az EU urainak!
Aki látta az immár számomra 3 különböző Spartakusz film/sorozat bármelyikét, annak lehet elképzelése mit szeretnének az Európai népekből csinálni!
Leszámítva a teljes népesség lecserélését más délebbbi származású népekre!

Válasz

Kedves László, amely aljnövényeket ebben a cikkrészletben idéztél, nagyrészt hasznos növények, csak már elfelejtettük a hasznosításukat - azt kellene ismét megtanulnunk. Nem kiirtani, hanem gondozni kellene az akác-erdeinket is, de a "rendszerváltás" óta nem csak az akácosoknak, de a többi erdeinknek sincs igazi gazdája - csak kizsákmányolásuk, irtásuk folyik. A helyükbe elenyészett mennyiségben ültetett gyors növekedésű nyárfák, szinte semmi olyan célra nem használhatók, mint az akácok.

Nekem is van néhány akácfám árokpartokon: részben a lakásom előtt, részben a hobbitelken a morotva tó partján. Rendszeresen gondozzuk az aljnövényzetet, ill a felesleges szaporulatot 2-3 évente kiásás és feldarabolás után tűzifaként hasznosítjuk.
Égési kalória értéke sokszorosa az ellobbanó nyárfáénak.
Emlékszem rá, hogy gyerekkorunkban ettük az agacsit, nagymamám receptje szerint még most is készítek palacsintatészta-bundás akácvirágot.
Higgyük el, hogy nem hiába tartották meg elődeink az 1700 évek óta. Margó

Előzmény

Válasz

Akácerdő haszna a fája ellenálló képessége, de nem mindegy hol él. száraz helyeken alig lépi túl a 10m-t, és ritkás kopár az aljnövényzete...
"Cserje- és gyepszintjében magasra növő, dudvás szárú, nitrogénkedvelő gyomok uralkodnak. A cserjeszint növényzete a Sambuco-Salicetea, az aljnövényzet a Galio-Urticetea osztály fajaiból kerül ki. Jellemző fajok: a zamatos turbolya, a vérehulló fecskefű, a ragadós galaj, a kisvirágú nebáncsvirág, a ligeti perje, a magas aranyvessző, a nagy csalán és a borostyánlevelű veronika."
" Az akác, ha üde, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású termőhelyre talál, amelyek elsősorban a Dunántúlon, a Középhegység völgyeiben és északias lejtőin, főleg barna erdei talajokon találhatók meg, káros is lehet. Agresszív sarjképzéssel kiszorítja a honos fafajokat, és a természetvédelmi értéket képviselő védett növényfajok a megváltozott fény- és versenyviszonyok következtében eltűnnek az állományokból.
Vannak száraz, meleg és tápanyagban szegény talajú akácosok, amelyek nálunk elsősorban az Alföld homokvidékein a homokfásítási és homokkötési programok nyomán terjedtek el, de idetartoznak a száraz alföldi és alföldperemi, domblábi lösztakaróra telepített akácosok is. Tavasszal az ujjas levelű, a mezei és a fényes veronika jelenik meg tömegesen bennük, nagy tömegű tyúkhúrral és olocsánnal). A nyarat aztán a fedélrozsnok és a meddő rozsnok megjelenése vezeti be, később pedig a fekete peszterce és a bojtorjános tüskemag válhat tömegessé.


A legsivárabb az a fajta kultúrállomány, amely sajátos, nitrofil növényzetet szelektál. Fajszegény, egyhangú faültetvények ezek, elsősorban a sík vidéken, illetve a dombvidékeken találhatók. Többnyire kétszintes állományok: az elegyetlen koronaszint alatt szegényes gyepszint található. Cserjeszint csak üde-félnedves termőhelyi viszonyok mellett alakulhat ki. A szélsőségesen száraz termőhelyeken az állományok záródása alacsony, 50–60%-os, a famagasság 10–12 m-t érhet el. Az akác számára optimális üde-félnedves termőhelyeken a záródás 80–100%-os, a famagasság pedig elérheti a 25–30 m-t.


Az állományalkotó akác csak kevés fás növényfajjal képes társulni. Zárt állományaiban a behurcolt nyugati ostorfa , a kései meggy , az alásfa, illetve a honos fekete bodza képes behatolni. A szélsőségesen száraz termőhelyek felritkuló akácosaiba szárazságtűrő cserjefajok, pl. a közönséges boróka, az egybibés galagonya, a kökény és a gyepűrózsa nyomulhatnak be.


A nitrogén-túlkínálat miatt a gyepszint elsősorban nitrogénkedvelő fajokból áll. A jobb vízgazdálkodású, üdébb termőhelyek bolygatott talajain jellegzetes tavaszi társulás alakul ki, amelyet elsősorban egynyári és áttelelő fajokból egyaránt. Az előző csoportot a meddő rozsnok, a zamatos turbolya, a ragadós galaj, a borostyánlevelű veronika , a vérehulló fecskefű, a tyúkhúr, a piros árvacsalán és a nehézszagú gólyaorr alkotja, az utóbbiba a salátaboglárka, az üstökös gyöngyike, a kónya sárma, a kígyóhagyma és a mezei tyúktaréj tartozik. A szárazabb termőhelyeken nyáron alig nő valami a gyepszinten, az üde-félnedves termőhelyeken magaskórósokat, illetve liánokat találunk. A magaskórósokat a nagy csalán, a magas aranyvessző, a kender, a szúrós gyöngyajak, a kányazsombor, a betyárkóró és a kenderkefüvek képviselik, a liánszerű fajokhoz a komló, az erdei iszalag és a szulák keserűfű sorolható. A gyengébb növekedésű, szárazabb, egykor legeltetett akácosokban a keskenylevelű perje alkot jellegzetes típust, míg a lazább, főként homokos szövetű talajokon inváziószerűen terjed a selyemkóró. Az akácosok szélsőségesen száraz típusaiban a pusztai vegetáció marad az uralkodó, a jellegzetes nitrofil fajok hiányoznak."
http://akacosut.blogspot.hu/

Válasz

Csodálatos dolog az emberi okos magatatás és a mindenkori bölcs emberek igazi Összefogó tevékenysége ! A természet és az akác-erdő, a méz eredeti gyógyitó hatása ez teljesen a Magyarok - Hungarikuma kell,hogy legyen. Nem szabad ki irtani, hanem a meg maradása érdekében kell okos dolgokat együttesen az erdészeti karral, és a környezet védelemmel, ennek meg örzésével kapcsolatban okos megoldást találni. Ez a Mi arany folyékony kincsünk, ezt meg kell védenünk, ez élet szükséglet az emberek számára! Ezt nem szabad hagyni elpocsékolni!

Válasz

Mindezekből kiderül, hogy miközben mindenütt máshol irtani kellene az akácot, addig a telepített akácosoknál odaillő aljnövényzet telepítést is kellene kierőszakolni.
DE körülöttük rendszeres bozótvágással az akácot terjedésében meg kell állítani.
Mert 3 év alatt karvastagságú sarjadékai is lehetnek!

Válasz

Van egy oldal, amelyik az akácerdőket dícséri, onnan másoltam:
""" Összehasonlítás másfajta mézekkel. Az akácméz konkurense, a selyemkóró (vaddohány) méz,mely némely akácosokban szintén gyűjthető! Az általános rész után az akácméz gasztronómiai felhasználása következik.
Mézes pácok, mártások, öntetek.
Mézes sütemények.
Mézes üdítők, italok.
A méz a népi gyógyászatban.
4. A leghűségesebb kísérő: a Fekete bodza
Botanikai és kultúrtörténeti leírás
Tudnivalók a virágzásról és begyűjtésről
Receptek virágokból:
Bodzafánk
Nyári citromos bodzaüdítő
Bodzaszörp (főzött, tartós)
Bodzapezsgő
Bodzabor
Receptek a beérett bogyókból:
Csete (bodzalekvár)
Almás bodza
Bodza egressel
Szószók, mártások, habok bodzabogyóból
Bodza gyógytea, és teakeverékek. Javallatok.
5. Akácerdők ehető gombái
Akácpereszke, mint hungarikum (hosszabb ismertetővel)
Erdei csiperke. Leírás és ételreceptek.
Erdőszéli csiperke. Leírás és receptek.
Nagy őzlábgomba. Leírás és receptek.
Óriás pöfeteg. Leírás és receptek.
Téli fülőke. Leírás és receptek.
Sárga gévagomba. Leírás és receptek.
Júdásfüle gomba. Leírás és receptek.
6. Tavaszi zöldfőzelékek, saláták az akácosból
Csillaghúr, tyúkhúr
Zamatos turbolya
Komlóleves, házi sörfőzés
Egyéb ehető zöldek.
7. Gyógynövények az akácosokban
Az akácerdőkben gyakori, gyógyhatású növények
ismertetése. Gyógytea receptek, teakeverékek.
Javallatok.
8. Akácosok vadvilága
Fácán, fogoly, fürj. Receptek.
A nyulak és az akácosok.
Nyúlreceptek
Az őz és a szarvas. Receptek.
Kuriózum: Varjúleves
"""
Sajnos ezek címszavak csupán leírást-részletezést nem találtam.
http://akacosut.blogspot.hu/2012/05/erdobol-konyhaba-1.html

Válasz

Figyelem több érdek keveredik: Az akác mérgezi a talajt, ezáltal őshonos növényzet kipusztul. Ugyanakkor a sívó homokon is megél, de mélyre nyúló gyökérzete kiszárítja a talajt. Ezzel megőrződik a sivatagos kinézete a területnek.
Ráadásul az akáclevél élére áll a tűző napon, azaz a talaj felforrósodik alatta, tehát a kiszáradás fokozódik.
Hurrá, ha igaz, hogy a Bodza megél az akácosban is, mert igen hasznos növény, ami beárnyékolhatná az akácosok talaját, talán tudatosan terjeszteni kellene, 1 akác+1bodza társítással,
mert muskotályos mézről még nem hallottam, de talán tömeges bodzavirágzáskor ilyen is létrejöhetne!
Ha a méztermelés főként az akácosokban a legértékesebb!

Válasz