A most közreadott névsorral arra vállalkozunk, hogy bemutassuk: egyes állami tisztviselők illetve állami vállalatok vezetői mikor és milyen minőségben álltak kapcsolatban azokkal a cég- és érdekcsoportokkal, amelyek ügyeiben a magyar állam képviseletében most szabályozási, döntési, ellenőrzési jogosultságaik vannak. Négy csoportot azonosítottunk, akik számos felsővezetőt delegáltak az állami szférába a 2010-es kormányváltás óta.

A bevezető átugrása

Bankárok és bizományosok: az MFB-BÁV-csoport

Útépítők és követeléskezelők: a Betonút-csoport

Médiavásárlók és szerencsejátékosok: a Simicska-csoport

Mezőgazdászok és energetikusok: a szolnoki Nyerges-csoport

A Transparency International (TI) nemzetközi korrupcióellenes szervezet 2012-ben közzétett országjelentése szerint Magyarországon a korrupció minőségileg új szintre lépett: megjelent egy, a hazánk fejlettségi szintjén általában már nem jelentkező probléma, az ún. state capture, a foglyul ejtett állam jelensége. Az állam – vagy a kormány – foglyul ejtéséről akkor beszélhetünk, ha egy adott terület működtetéséért felelős szereplők, törvényhozók illetve állami tisztviselők nem a közjó, hanem bizonyos magánérdekek logikája szerint alakítják a kompetenciájukba tartozó terület szabályozását, így az egyébként formálisan szabályos és legális döntések egyértelműen bizonyos üzleti csoportok érdekeit szolgálják. Az államot foglyul ejtő csoport lehet egy vagy több család, csoport, üzleti vagy ágazati érdekkör. A csoport tagjai ebben az esetben a közvetett befolyásolás, a legális vagy illegális lobbi  helyett akár ténylegesen is elfoglalhatják az államapparátus tevékenységük szempontjából fontos pozícióit, illetve bizalmi embereiket neveztethetik ki ezekre a posztokra.

A TI megállapításaival összhangban, szélesebb körben is általánosnak mondható meggyőződés, hogy a Simicska-Nyerges érdekkör katonái mára vagy megszállták, vagy befolyásuk alá vonták  az államélet szinte összes, számukra fontos posztját, így értelemszerűen jelentős befolyásra tettek szert  az uniós fejlesztési forrásokra és magyar közpénzekre kiírt kisebb-nagyobb pályázatok sorsa fölött is. E vélekedéssel szemben úgy tűnik, hogy – bár valóban számos fontos döntési, illetve döntésközeli pozícióban találunk olyan állami tisztségviselőket akik életútjuk alapján kötődnek a Simicska-Nyerges pároshoz – a képlet ennél kicsit bonyolultabb: a közpénzekért folyó versenyben sikeresen működnek más, szintén a Fideszhez, illetve az első Orbán-kormányhoz köthető csoportok is. A különböző konzorciumi együttműködések vagy az egyes közhatalmi pozíciókba való kinevezésekkel járó formális tulajdon-, illetve pozícióátruházások pedig azt mutatják, hogy ezek a „körön belül”  egymással rivalizáló csoportok adott esetben képesek a hatékony kooperációra is.

A jobboldali gazdasági holdudvarban meghatározó szerepet játszó Töröcskei István nagyvállalkozó-bankár legutóbbi állami kinevezését követően például egyes cégekben korábban meglévő tulajdonrészeit Nyerges Zsolt vette át, vezérigazgatói pozícióját a Töröcskei-birodalom zászlóshajójának számító Pro-Aurum Zrt.-ben pedig Tóth Marianna, Simicska Lajos egyik legrégebbi kádere örökölte. Tovább árnyalja a képet, hogy egyes, az új érában kinevezett állami tisztviselők több érdekcsoporthoz is kötődnek, illetve hogy egyes cégekben, illetve projektekben együtt lépnek föl az egymással egyébként versengő csoportok; ráadásul a végrehajtói szinten nem ritka az átjárás a különböző csoportok között.

A HVG összesítése szerint a száz milliárd forintot meghaladó árbevétel után 14 milliárd forint osztalékot fizettek ki a Simcska-Nyerges cégbirodalom vállalkozásai a tulajdonosoknak csak 2011-es üzleti év eredményeként (Céghajlatváltozás; HVG 2012. 07.07.) A bevétel túlnyomó része a sajtó által elég pontosan dokumentált módon állami és önkormányzati megrendelésekből adódott, vagyis a 14 milliárdos profitot termelő projektek zöme közpénzekből: uniós fejlesztési, illetve magyar állami és önkormányzati költségvetési forrásokból valósult meg. Bizonyos ágazatokban – például az állami vállalatok és szervezetek közterületi hirdetéseinek piacán – olyan mértékű volt e cégek előretörése, hogy a versenytársak lényegében nem is rúghattak labdába. Hasonlóképp az építőiparban is egyedülálló a Közgép-csoport által elnyert közbeszerzések aránya – akár a cég által megpályázott összes projekthez, akár a többi magyar tulajdonú építőipari cég közbeszerzésen elnyert megrendeléseihez viszonyítva.

Bizonyos esetekben jól látszik, hogy a Simicska-Nyerges cégbirodalom körüli pártfogói ténykedés nem merül ki az egyes konkrét pályázatokat támogató manőverekben, hanem azon túlmenően erősen emlékezetet azokra a mechanizmusokra, amelyeket a közgazdasági szakirodalom járadékszerzésként vagy járadékvadászatként ír le.

Járadékvadászatról (rent seeking) akkor beszélünk, ha egyes monopolhelyzetben lévő piaci szereplők az árakat szabályozó-ellenőrző állami hatóságokat befolyásolva extra jövedelemre tesznek szert. Jellemzően például a villamosenergia-szolgáltatói szektorban van esélye a vállalatoknak  a járadékszerzésre. A természetes monopóliumok mellett az állami szabályozás befolyásolásával mesterségesen is létrejöhet monopólium, ami a piaci viszonyok közt elérhetőnél magasabb profitot eredményez az adott vállalatnak. Ehhez persze szükség van a szabályozó-ellenőrző, illetve az adott szolgáltatást vagy árut megvásárló állami szervezet együttműködésének megnyerésére, tehát valamilyen korrupciós mechanizmusra is.

Amikor pedig már egyes piaci szereplők írják vagy íratják a saját működésükre vonatkozó szabályokat, az állam foglyul ejtéséről (state capture) van szó. A vállalat és az állam közti közvetítő szerepét piacgazdaságokban általában lobbisták játsszák – ezzel szemben a mostani magyar helyzet esetében úgy tűnik, hogy az érintett cégekhez, illetve érdekcsoportokhoz kötődő személyek kerülnek nagy számban a legfontosabb szabályozó-döntéshozó-ellenőrző posztokra. Próbáljuk elképzelni például, hogy a Fideszből érkező Domokos László vezette Állami Számvevőszék elmarasztalja a Baji Csaba vezette Magyar villamos Műveket, mert előnytelen szerződést kötött a Simicska-Nyerges cégek valamelyikével.

A Kreatív Online, illetve a Kantar Média összesítéséből az derül ki, hogy az állami szervezetek és vállalatok a kormányváltás óta feltűnő mértékben növelték köztéri reklámköltéseiket, miközben erről a piacról – adott esetben a versenyben való részvétel lehetőségétől is megfosztva – lényegében kiszorultak a Mahír-Publimont komplexummal konkuráló cégek. A kínálat ilyen jellegű mesterséges beszűkítése lényegében monopolhelyzetet teremtett az adott piacon, így a kormányzathoz közel álló vállalkozói csoportnak lehetősége nyílt a járadékszerzésre – a Simicska-birodalom ékköve, a Publimont Kft. 2011-ben kimagasló: 24 százalékot meghaladó árbevételarányos eredményt produkált, azaz a 4,3 milliárd forintos árbevétel 1 milliárd fölötti adózott eredményt hozott.

Hasonlóképp az „állam foglyul ejtésére” utaló jelenség volt megfigyelhető például tavaly a közúti közlekedésről szóló törvény módosításának elfogadásakor. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a Közgéptől érkezett helyettes államtitkára, Schváb Zoltán a jogszabály előkészítésekor tevékenyen közreműködött abban, hogy olyan szabályozás szülessen, ami egyértelműen hátrányos helyzetbe hozza a közterületi reklámpiac szereplőinek egy részét – értelemszerűen javítva ezzel a szabályozás által nem érintett Simicska-cégek pozícióját.

Elképzelhető persze, hogy pusztán a nyílt és egyértelmű politikai támogatás is elegendő e cégek helyzetbe hozásához, de valószínűbb, hogy fontos szerepet játszik a cégbirodalom közpénzekkel való kistafírozásában az a kapcsolati háló, amelyik néhány csomópontszerű szervezet és személy körül alakult ki – jelentős részben még az első Orbán-kormány idején.

Ebben az időben a Fidesz hátországát jelentő cégek jövedelemhez juttatását első sorban a Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) keresztül történő autópályaépítés-finanszírozás révén oldották meg, de kulcsszerep jutott az akkori MFB-nek a privatizációs manőverekben is. Nem alaptalan feltételezés, hogy az a tulajdonosi és végrehajtói kör, amelyik fontos bizalmi pozíciókba jutva döntő szerepet játszott az akkori „eredeti tőkefelhalmozásban” és ennek részeként a Fidesz-közelinek tartott médiabirodalom felépítésében is, ma hasonló funkciót tölt be az államigazgatás, illetve az állami források és vagyon hasznosításának különböző színterein. Sőt mi több, egyik-másik szereplő ugyanabban a pozícióban teszi a dolgát ma is, mint három kormányzati ciklussal ezelőtt.

Név szerint is:

http://atlatszo.hu/2012/09/24/a-nemzeti-egyuttmukodes-rendszere-kik-ejtettek-foglyul-a-magyar-allamot/