Bízva a kapuknál álló szovjetek segítségében, a lengyel Honi Hadsereg Varsóban megtámadta a nácikat. De Sztálin tétlenül nézte végig, ahogy az SS földig rombolja a várost.

Míg a lengyelek élethalálharcot vívtak a németekkel 1939 szeptemberében, amMolotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka értelmében a Vörös Hadsereg hátba támadta Lengyelországot. Később a Szovjetunió elleni támadással úgy fordult a helyzet, hogy szovjetek és lengyelek egy táborban találták magukat. A megszállt Lengyelország 1944-ben felszabadítóként várta Sztálin katonáit, és a londoni emigráns kormány által irányított Honi Hadsereg készen állt a felkelésre.

Nyáron a németek már komoly erőket csoportosítottak a keleti hadszíntérre, Normandiában már partra szálltak a nyugati szövetségesek, a lengyel fővárost már csak 15 ezer német katona tartotta megszállva. Hosszas előkészületek után 1944. augusztus 1-jén akcióba léptek a lengyelek is, kirobbantották a varsói felkelést. A nyugatiak légi úton ígértek ellátmányt és utánpótlást, míg a felkelők egyesülhetnek a Malinovszkij marsall vezette vörösökkel.

A harc a tervezettnél pár órával hamarabb robbant ki, amikor egy rejtett uniformisban, kabátjuk alatt fegyvert rejtegető csoport belefutott egy német járőrbe. Elkezdődött a lövöldözés, hangszórókon bejelentették: a felfegyverzett civilek ellen kemény fellépés veszi kezdetét. Délután ötkor aztán az eredeti tervek szerint fehér-piros karszalagos felkelők vették tűz alá a németeket szerte a városban és támadták meg a kijelölt épületeket. A több mint 600 századba tömörült felkelők a mozgósításnak megfelelően kezdték meg a harcot gyülekezési pontjaikon.

Az 50-100 fős századok sikeresen védték meg a város szűk utcáit és épületeit, de az ellenséggel ellentétben nem rendelkeztek nehéztüzérséggel és légvédelemmel. A gyors sikerek mellett már az első napon 500 civil és 2000 lengyel katona halt meg. Az SS birodalmi vezetője, Heinrich Himmler úgy érezte, kapóra jött a felkelés, hogy Varsót eltöröljék a föld színéről - írja a Múlt-kor.hu. A lengyelek elképesztő hősiességgel küzdöttek a felkelés leverésére kivezényelt 40 ezer SS katonával. Segítséget pedig hiába vártak.

A Vörös hadsereg Sztálin parancsára megállt közvetlenül Varsó előtt, és a nyugati szövetségesek légi segítsége sem érkezett meg, mert a szovjet fél megtagadta az angoloktól szovjet repülőterek használatát - olvasható a másodikvh.hu-n. Az Itáliából felszálló brit gépeknek így a visszaútra is kellett üzemanyagot vinniük, ami minimálisra csökkentette a szállítható felszerelés mennyiségét. Néhány próbálkozás után a nyugatiak fel is adták.

Augusztus 13-tól az alig néhány tíz kilométerről felszálló szovjet légierő is megkezdte az utánpótlás ledobását a felkelőknek, ám a ládák hol ejtőernyő nélkül értek földet és ripityára törtek, hol olyan töltényt tartalmaztak, amely egyetlen fegyverbe sem illett. A szovjeteknek ugyanis kapóra jött, hogy a nyugatbarát, polgári demokrata lengyel vezetést a háborút lassan elvesztő nemzetiszocialisták fejezik le, elvégezve helyettük a Sztálin által piszkosnak vélt munkát.

A Vörös Hadsereg így végignézte a Visztula jobb partjáról, amíg szemben az ellenségük legyőzi a velük elvileg szövetséges felkelőket, majd szisztematikusan elpusztítja a lengyel fővárost. Merthogy a németek számára egyértelmű volt, hogy a föld alól táplálkozó mozgalmat Csak az egész város szisztematikus lerombolásával lehet elfojtani. Az SS egységek kegyetlenségét mutatja, hogy Kaminszkij Gruppenführert katonái brutalitása miatt egy katonai bíróság halálra ítélte és kivégeztette.

Varsó a felkelés leverése után (wikipedia)

Több mint két hónap után a lengyelek belátták, szovjet segítség nélkül nem győzhetnek: a felkelők 63 napi küzdelem után, október 3-án megadták magukat. Az alig 12 ezer, fegyverét letett felkelő fogolytáborba került, míg a civil lakosság zömét evakuálták. Ezután légvédelmi ágyúkkal, lángszórókkal és egyéb pusztító eszközökkel Hitler speciális egységei a földdel tették egyenlővé Európa egyik történelmi fővárosát. Varsót az I. belorusz front (melynek élén akkorra már Zsukov marsall állt) több mint öt hónappal a felkelés kitörését követően, 1945. január 17-én "szabadította fel". A lengyel főváros háború előtti épületeinek 85 százaléka pusztult el, a felkelők közül több mint 15 ezren haltak meg, míg a civil lakosság vesztesége 150-200 ezer fő volt.