Címkék: Magyarország március 15. értelmiségiek körkérdés közélet

Történelmi kérdés

Milyen Magyarországot akarunk?

Harmincan vannak. Köztük művészek, színháziak, filmesek, koreográfusok, zenészek, írók, tudósok, közgazdászok, de pedagógus és jogász is. Különféle nemzedékek. Talán eltérő világnézetek is. De hazaféltők – mindahányan. „Mit kíván a magyar nemzet?” – ez volt a történelmi kérdés 1848-ban. A 168 Óra most fölidézi az egykori kérdést. Arra vártunk választ: „Milyen Magyarországot akarunk?” Palya Bea
előadóművész

Én az egyes emberben hiszek. Így hát a magyar jövőről gondolkodván azt kívánom minden egyes magyar embernek, hogy nézzen magába, és nézze meg, mit talál. És játszadozzon el az ott fellelt dolgokkal. Hogyha esetleg a kéz mutatóujja dühösen mások felé mutat, akkor annak a kéznek a csuklóját szelíden fordítsa meg száznyolcvan fokban, míg az a mutatóujj a saját szíve felé nem mutat. És akkor jöhetnek a kérdések.

Én azt tapasztalom, ez a legjobb út.

Persze kívánhatnék még magyar tengerpartot, fele ilyen hosszú telet, és azt, hogy még több jó magyar dalíró legyen, és végre Dulce Pontes, Noa és Lara Fabian is koncertezzen itt. De most az első kívánságomat fontosabbnak érzem.
---------------------------

Novák Ferenc
Kossuth-díjas koreográfus, rendező

Én olyan Magyarországot szeretnék, amely boldog, és nem fél semmitől. Most az ország egyik fele boldogabb, de közülük is sokan szoronganak: meddig tart a kiváltságos helyzetük? A másik fele meg fél, mert nem tudja: mikor ér véget mindaz, amitől úgy érzi, kívül került a partvonalon. Ettől aztán boldogtalan.

Sok oka van a lehetetlen helyzetnek. Huszonkét év alatt nem sikerült elrendezni azokat a dolgainkat, amelyekről az én generációm komolyan elhitte: mindenképpen el lesznek rendezve. Ám például a lehetetlen gazdasági törvények máig lehetővé teszik a zavaros meggazdagodást, ahogy a mai napig megoldatlan az ügynökkérdés.

A politika képviselői – tisztelet a kivételnek – általában semmiben sem szorgalmazzák a tisztánlátást. Hatalomra jutva minden oldal beéri annyival, hogy kinevez valakit, akinek az a dolga: találjon ürügyet, amivel feljelentheti az előző kurzus arra kiszemelt embereit. De a bíróság előtt általában kiderül, hogy az egész csak politikai cirkusz. Hála Istennek, ott azért még nem tartunk, hogy ártatlanokat büntessenek sorozatban. De ott sem, hogy olyan ügyek vádlottjait ítélnék el, amelyekben a jogorvoslat társadalmi szinten is oldhatná a feszültséget is. Talán még magában a bűnösben is.
---------------------------

Schilling Árpád
színházrendező

Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol minden magyar állampolgár magyar, és ez nem is lehet vita tárgya, mert mindenki érti, miről van szó: még célozgatni is ciki.

Ebben az /elképzelt/ országban egyetlen gyerek sem éhezik, mert a polgárok, akiknek van, szívesen adnak azoknak, akiknek nincs. Az állam első számú feladatának pedig az elesettek megsegítését tartja: van segély, a hajléktalan pedig nem állat.

Ebben az országban egyetlen közügyet sem titkosítanak, a korrupció szégyen, aki családtagját juttatja pozícióhoz, azt megvetik.

Ebben az országban a tehetség többet ér, mint a hűség, és ezért nem fenyegetéssel tartják meg a fiatalokat, hanem ajánlatokkal.

Ebben az országban van spiritusz, aki csak teheti, vállalkozik, pályázik, versenyez. Ehhez persze van pálya is, nem akadályozza a versenyzőt az átláthatatlan bürokrácia, nem retteg minden lépésénél attól, hogy valaki megbünteti, kioktatja vagy lehúzza.

Ebben az országban a szakmák előbbre valók a pártoknál, a politikusok ezért nagyon szerény és alázatos emberek, igen megbecsülik, hogy az adófizetők eltartják őket.
---------------------------

Parti Nagy Lajos
Kossuth-díjas író

Olyan országot szeretnék, legalább a gyerekeimnek, amely magától értetődően az Európai Unió egyik parlamentáris jogállama, s ahol e demokratikus kereteket ép ésszel nem feszegeti senki.

Olyan országot, amely nem veti meg, nem hagyja veszni szegényeit, önnön alsó harmadát. Ahol az épülő futballstadionok árnyékában nem éheznek gyerekek tízezrei. Ahol nem írható bele pár óra alatt az alaptörvény nevezetű napiparancsba, hogy mostantól ezer évig a Fidesz uralkodik.

Olyan országot szeretnék tehát, ahol a többség a szavazatával állítja meg O..V..  Teljhatalom Zrt.-jét, mielőtt az urak végképp legyűrik, saját és klienseik tulajdonává államosítják Magyarországot. Ahol le lehet és van kire leváltani őket. Olyan országot, ahol egy évvel a választások előtt világosan látszik, hogy melyik és mit akar az a demokratikus csoportosulás, amelyre a nem hülye, bár szisztematikusan alattvalóvá butított nép bátran adhatja (protest)szavazatát. Ahol végül farkasmosollyal és aprósüteménnyel nem toppan elém egy virtigli fideszdizőz, mondván, „az mind te vagy, de én mi vagyok?”, vagyis Fülkeufória hajszálra ilyen ország, hagyjak fel hát a példátlan, idegenszívű gyűlöletkampánnyal.
---------------------------

Grecsó Krisztián
író

Ma reggel az volt az egyik vezető hír, hogy Sopron, a hűség városa nyilvánosan szeretne hálálkodni Orbánnak, amiért az állam átvállalta a város adósságát. Nyilván nem a miniszterelnöki propagandagépezet találta ezt ki, és adta parancsba a hivatali hálát, hanem a hűséges és lelkes polgárok maguktól akarnak kedvesebb fiai lenni a vezérnek.

Azt is hallom, tapasztalom, hogy a sajtóban nem kell megparancsolni semmit, sokszor nincsenek is listák, amelyek segítik a tájékozódást, mi tilos, és mi nem. A kollégák magukat szorítják kalodába.

Tavaly márciusban Gyulán mondtam beszédet az alternatív ünnepen, a hivataloson Jókai Annát ünnepelte a kivezényelt tömeg. A mi családias megemlékezésünkön mindenki a spicliket figyelte. És ők tudták, kik mennek jelenteni a másképp gondolkodókról. Felső nyomásra voltak ott? Biztos?
Én olyan Magyarországot szeretnék, ahol a lélek és a szív szabad, egy olyan hazát, amely nem áhítja ilyen bizarr alávalósággal a saját megalázottságát, a rendelésre érkező diktatúrát.