Merész: Így talpra állni csak egy magyar csapat tud

• Szóljon hozzá!|
• Megjelent: 2012.08.09. 22:05|
• Frissült: 2012.08.09. 22:20

A magyar női vízilabda-válogatott hosszabbítást követően elvesztette a londoni olimpiai torna bronzmérkőzését. A szövetségi kapitány büszke a csapatára.

Elvették tőlünk a bronzérmet (MTI)

Magyarország fiatal csapata egy végletekig kiélezett mérkőzésen szenvedett 11-9-es vereséget Ausztráliától Londonban, ahogyan arról élő közvetítésünkben beszámoltunk.

A szövetségi kapitány – érthetően – a játékvezetéssel is foglalkozott, hiszen a mérkőzésen akadtak véleményes ítéletek a román-horvát páros részéről.

„Ez a meccs is úgy kezdődött, mint a többi, de azt mondtam a lányoknak az első negyed végén, hogy ez volt a legjobb, elvégre csak 2-1-re vezetett az ellenfél. Aztán persze elmentek, de sokat segített a kapuscsere. Most aztán tényleg nem azért, mert Bolonyai rosszul védett volna, hanem azért, mert Gangl Edina jól ismeri azt a fajta védekezést, amelyre váltottunk. Az előnyökkel nem tudtunk úgy gazdálkodni, de később összeállt a támadójátékunk" – kezdte értékelését a rá váró újságíróknak Merész András.

"A szó képletes értelmében, és szó szerint is a medence aljáról jöttünk vissza, hiszen Antal Dóri az utolsó másodpercben szedte össze a labdát, és lőtte a kapuba. Na, ez a magyar vízilabda, ettől magyar a magyar. Ez az, amit egy külföldi játékos soha az életben nem tudna megcsinálni. Nem is jutna eszébe" – így Merész, aki a hosszabbítás előtt azt mondta a lányoknak, náluk a lélektani előny.

„A lányok talán túlságosan komolyan vették, hogy nem kell kapkodni, van hat perc. Gyorsan kaptunk két fórt, de szétpasszoltuk a támadást. Aztán jött egy jogos kontra ellenünk, amiből betaláltak, viszont ami a végén volt, arra azt mondom, sajnálom, hogy ez az élet része kell, hogy legyen" – utalt a kapitány a játékvezetőkre.

„Mint a meccs közben kiderült, a román bíró tud magyarul. Csókoltatom. Ellopták a bronzérmet a játékosaimtól, ezt nekik is elmondtam. Ugyanakkor egyben kell tartani ezt a csapatot, ez nyilvánvaló. Jövőre világbajnokság Barcelonában, majd 2014-ben az egyik legfontosabb, a budapesti Európa-bajnokság. Azt a respektet, amelyet úgy látom, hallom és tapasztalom, hogy kivívtunk, meg kell tartanunk és meg kell hálálnunk. Ez a csapat képes rá" – folytatta Merész.

A Sport24 kérdésére, miszerint hogyan lehet a lányok lelkivilágát helyreállítani, a kapitány ezt mondta: „Ezek a lányok már átéltek hasonló pillanatokat világversenyeken az utánpótlás vonalon. Ott is történtek hasonló dolgok velünk. Egy biztos, ez nem szabad, hogy a sport része legyen".

Merész András elmondta még, a teljes magyar női vízilabdázás helyzetét át kell gondolni, értelmezni. Szerinte a hazai női póló még nevében sem profi, maximum a hozzáállásban. Vannak olyan játékosok a csapatban, akik semmilyen fizetést nem kapnak a klubjukban, és van olyan magyar válogatott, aki a Gerevich-ösztöndíjat kapja, semmi mást.

Akadnak olyanok, akik diplomásként nem mentek el dolgozni, mert ha elmentek volna, reggel biztosan nem tudtak volna edzeni, és mivel napközben elfáradtak volna, este sem. Merész szerint az nem kérdés, hogy a lányok a jövőben is meg akarják-e ismételni és felül akarják-e múlni eddigi sikereiket, a kérdés az, hogy meglesz-e rá a lehetőségük.

A magyar válogatott negyedik helyével beállította pekingi szereplését, négy éve büntetőkkel vesztette el a bronzmérkőzést.

Mi lesz veled, magyar vízilabda?

• Szóljon hozzá!|
• Megjelent: 2012.08.13. 13:59|
• Frissült: 2012.08.13. 15:00

A sport törvényszerűsége, hogy a korszakos egyéniségek, a sportágat hosszú éveken keresztül meghatározó csapatok visszavonulása után hatalmas űr keletkezik.

Hárai Balázs (kék sapkában) már bizonyított, vezéregyénisége lehet az újjáalakuló válogatottnak (MTI)

Kemény Dénes és a magyar férfi-vízilabdaválogatott életében az olaszok elleni negyeddöntős vereséget követően lezárult egy korszak. A londoni ötödik helyezett csapatból négy játékos mondhatja el magáról, hogy 2000–2012 között aktív részese volt annak a 12 esztendőnek, amelyben egymást követő három alkalommal (2000, 2004, 2008) sikerült olimpiai bajnoki címet nyerni. Fájdalom, idén nem.

A négy „háromszoros” – Biros Péter, Kásás Tamás, Szécsi Zoltán és dr. Kiss Gergely – már egészen biztosan nem lesz ott 2016-ban Rióban. A 13 fős keretből további hat játékos vallhatja magát olimpiai bajnoknak, közülük hárman, Steinmetz Ádám (32), Varga Tamás (37), Madaras Norbert (33)  is túl van már harmincon, ők sem biztos, hogy kihúzzák még egy olimpiai cikluson keresztül. Sőt.

És ilyenkor az ember fejében rendre kérdések fogalmazódnak meg garmadával, mert egyrészt szeretné a lehetetlent, hogy a magyar férfi-vízilabdacsapat olimpiák idején mindig aranyért játsszon, másrészt tudja a sport alapigazságát: aranygeneráció után többnyire hét szűk esztendő jön. Mert az a generáció, amely képes több mint egy évtizeden keresztül mindig nyerni, formálni, meghatározni a sportágat, az törvényszerűen eltipor maga mögött szinte mindenkit, egyszerűen azért, mert jobb nála. A közvetlen Kásásék mögött felnőtt generáció ergo gyengébb, nincs, nem is lehet nemzetközi rutinja, nyilván nem is tud azonmód az „aranyosok” nyomába érni.

A magyar vízilabda utolsó komoly utánpótlássikerét a Varga Dénes-Hárai Balázs
nevével fémjelzett 1987-es korosztály érte el 2007-ben

Kérdés tehát, mekkora erő, kitartás és potenciál van azokban a játékosokban, akik „egyszeresek” – Steinmetz, Hosnyánszky (28), Varga Dénes (25) és Varga Dani (29).
A még nyeretlenek – Hárai Balázs (25), Nagy Viktor (29), Szívós Márton (31) – ráhúznak-e még négy évet, nekifutnak-e újra?
Van-e a magyar ob1-ben olyan játékos, aki képes mondjuk Biros vagy Kásás színvonalán hozni bármely válogatott meccset?
Van-e, lesz-e olyan szerencsés csillagzat alatt született generáció, amelyben újra ennyi világklasszis adja a fejét vízilabdázásra, mint a legendás ’76–77-es, amelyik Kemény Fecsó bá’ irányítása alatt már juniorként veretlen volt vagy két teljes éven keresztül?

Kik viszik tovább a magyar vízilabda hagyományait?

Mondjuk a '87–88-as válogatott, akik junior világbajnokságot nyertek 2007-ben? Hárai, Varga Dénes ebből a korosztályból már bizonyított. Varga Daniból (29) vezéregyéniség lehet. Aztán ott van a '93–94-es korosztály. Ők éppen augusztus elején vetettek véget egy utánpótlás szinten rendkívül hosszúra nyúlt ínséges időszaknak, hiszen igencsak komoly tornát nyertek az olaszországi Acieraleban. A jelenleg Horkai György – aki a világversenyeken részt vevő utánpótláscsapatok szövetségi kapitányaként alig egy éve tölti be az új funkciót – által vezetett korosztály, például Németh Tóni már 22-23 éves lesz 2016-ban.

Kis és Szécsi is épp annyi volt Sydneyben.

Kiengedték a kórházból a magyar kerékpárost

• Megjelent: 2012.08.13. 15:45|
• Frissült: 2012.08.13. 15:45

Kiengedték a kórházból hétfőn délben a hegyikerékpáros Parti Andrást, aki vasárnapi versenye során bukott a londoni olimpián.

Parti András (Foto: MTI)

Miközben a magyar olimpikonok már hazaértek, az olimpián megsérült Parti András hegyikerékpáros még csak a londoni kórházat hagyhatta el. A bringás elmondta, hogy a délelőtt folyamán elvégeztek rajta még egy vizsgálatot, majd a magyar és az angol orvosi stáb egyeztetés eután elhagyhatta az intézményt.

"Visszajöttem az olimpiai faluba, összepakolok, és az egyik esti repülőgéppel utazom haza, nagyjából éjfél körül érkezek majd Budapestre" - mondta Parti, aki a diagnózist ismertetve hozzátette: egyik ujja kificamodott, agyrázkódása volt, így egyelőre pihennie kell.

A magyar hegyikerékpáros az olimpia zárónapján rendezett mountain-bike-versenyen nagyjából féltávnál - amikor a 35. helyen haladt - egy szilás, meredek résznél hatalmasat esett, véresen terült el a kövek között..

"Zergét" először a helyszíni egészségügyi állomáson látták el, majd azután szállították be abba a londoni kórházba, ahonnan hétfőn "szabadult".

• Szóljon hozzá!|
• Megjelent: 2012.08.12. 11:42|
• Frissült: 2012.08.12. 14:05

A magyar férfikézilabda-válogatott a bronzmérkőzését elveszítette a horvátok ellen, így negyedszer zárt az olimpia negyedik helyén.

Nem tudtuk tartani az iramot (MTI)

A bronzmérkőzésen történelmi tettet hajthatott volna végre a magyar csapat, ugyanis a férfi szakág történetében először állhatott volna fel a dobogóra válogatottunk. Sajnos a bravúr azonban nem sikerült a horvátok ellen, pedig szépen tartottuk magunkat az első félidőben.

5-5-nél azonban befuccsolt a védelmünk, és elkezdtük megérezni Császár Gábor hiányát, míg Nagy Lászlót remekül vették ki a játékból a horvátok, tegyük hozzá neki sem igazán ment vasárnap délután.

Ám még 7-6-nál és 10-8-nál is volt esélyünk a felzárkózásra, azonban Alilovic parádézott az ellenfél kapujában, ráadásul a védekezést is sokkal agresszívabban oldották meg mint mi, így nem csodálkozhattunk, hogy szépen lassan megléptek, majd már csak arra eszméltünk, hogy a félidőben ötgólos előnyt játszottak össze maguknak a horvátok (14-19).

Sokat nem javult a helyzet a szünet után sem, míg nekünk szinte semmi sem jött össze, addig a horvátoknak minden, és ez ellen most még Fazekas sem tudott sokat tenni.

A hajrára aztán teljesen elfogytunk, és kéziseinken látszódott a csalódottság, a reménytelen eredményhajszolás, de hétgólos hátrányunkat egyszer sikerült lecsökkentenünk háromra, azonban közelebb már nem tudtunk férkőzni. A zárásra már kilenc is volt közte, végül örülhetünk, hogy csak héttel kaptunk ki.

Ennek ellenére a magyar kézilabda-válogatott beállította olimpiai csúcsát, a negyedik helyet, amit kispályás kézilabdában a londoni szerepléssel együtt négyszer ért el csapatunk - 1980, 1988, 2004, 2012 -, de meg kell hogy jegyezzük, 1936-ban még nagypályás kézilabda szerepelt az ötkarikás játékokon, és akkor szintén lecsúsztunk az éremről.