http://www.sztarklikk.hu/musorvezeto/vujity-tvrtko/104142/
Vujity Tvrtko

Tegnap

A korona Magyarországra került

A legfontosabb bejegyzés...

Régóta vártam, vágytam arra, hogy ezt a bejegyzést leírhassam. Eljött az idő, a szó szerint gyönyörűséges alkalom és pillanat. Az elmúlt napokban többször is büszkélkedtem vele, hogy egy magyarországi horvát lányt, Orcsik Darinkát választották meg a Horvátországon kívüli legszebb horvát lánynak. Önmagában egy szépségverseny szép dolog, rajta nyerni valószínűleg sok kicsi és nagy lány álma. Ami azonban most történt, történik, az ennél sokkal de sokkal több.

Darinka nem a kifutók világában élt, nem indult szépségversenyeken, nem álmodta a modellszakmát. Hercegszántói horvát családba született, otthon horvátul beszélt és beszél ma is anyukájával és nagymamájával. Nemzettársam Ő, és sorstársam is egyben, egy szép de nehéz úton.

Amikor Darinka nekivágott, hogy Bosznia-Hercegovinában, egy sportcsarnokban végigvonuljon a kifutón, sok terve volt. Erős lány, okos lány, tudta, hogy mit akar. Százéves népviseletben lépegetett előre, a korona felé. Abban a csudaszép sokac-horvát ruhában, amelyet még üknagymamája hagyott a saját lányára, aki továbbadta, hogy egyszer majd nagymamája csinosítsa ki a ruhát az ő drága Darinkájának.

A korona Magyarországra került, és nem azért, hogy egy igazi szépségkirálynő elmondhassa, hogy mennyire fontos a világbéke (ami egyébként fontos). Ez a hercegszántói horvát lány tökéletesen alkalmas arra, hogy képviselje az övéit, hogy képviseljen minket, magyarországi horvátokat.
Néhány éve, amikor megfogtam Weisz Fannikám kezét, akkor éreztem hasonlóan. Egy siket kislány, aki kiáll, aki kicsit más, mint a többiek, aki beenged minket a világába, hogy megérezzük, mennyire szép is a csend hangja. Fannit jóval a szépségkirálynő-választás előttről ismertem, még Pécsről. Kapott egy kis segítséget és ezerszer adta nekem azt vissza.

Jelnyelven énekelt sok millió embernek, Magyarország legszebb lányának, szépségkirálynőnek választották, saját hangján mondott beszédet az Országgyűlésben. Sok ezer kilométer és rengeteg munka van mögöttünk, elutazott velem Amerikába majd Haitire, hogy másokon segítsen ő, az egykor segítségre szoruló kislány, állva tapsolt Neki Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy vagy éppen Győr és megannyi felvidéki város közönsége. Ma már nélkülem is nagyon erős (erősebb mint én), önálló előadásokat tart, kiáll sorstársaiért és minden fogyatékossággal élőért. Meggyőződésem, hogy Fanni többet tett értük, mint nagyon sok szakpolitikus!

Amikor a mai napot szerveztem, s benne féltucatnyi interjút Darinkával, az újságírók azt kérdezték tőlem: "Segítesz majd fordítani?" KINEK? MIÉRT? Hiszen Darinka magyarországi horvát, itt él közöttünk. Olyan, mint én. Ugyanolyan büszke magyar hazájára, mint horvát nemzetiségére. Akárcsak én. Akárcsak rengeteg nemzet és sorstársunk. Igen, milliószor elmeséltem már, hogy az én családom nem itt kapott munkát, én nem bevándorló vagyok, nekem ez a hazám. "Isten áld meg a magyart" a Himnuszom, piros-fehér-zöld a zászlóm, Magyarország az édes szülőföldem. Horvát a nyelvem, így szólok Édesanyámhoz, így beszélek gyermekemmel. Őrizzük amit lehet és ahogyan lehet. Ettől mi nem vagyunk kisebb magyarok, és kisebb horvátok sem.

A képen két magyarországi horvátot és két zászlót láttok. A szívünket és lelkünket. Minden benne van abban a két zászlóban, aminek benne kell lennie.

Orcsik Darinka a hétvégén szépségkirálynő lett. Jóval régebb óta ismerem. A legszebb hangú énekes lány, akit valaha énekelni hallottam. Amikor hónapokkal ezelőtt azt írtam, hogy szeretném vele elvarázsolni Magyarországot, az a tehetségének szólt. Meg a csodálatos női, emberi, magyar és horvát; horvát és magyar méltóságának.

Vagyunk pár tízezren, magyarországi horvátok, büszkék hazánkra, büszkék népünkre. Nekünk is szükségünk van példaképekre, ahogy a Vajdaságnak Rúzsa Magdira, a Felvidéknek Kaszás Attila emlékére. A mi sorsunkat valószínűleg a határon túli magyarok érzik és értik a leginkább. Az erdélyi, aki ott magyar, ahol nehéz annak lenni, itt meg az anyaországban néha ő a "román", akit tudatlanul megdicsérnek, hogy milyen szépen is megtanulta a magyar nyelvet. A mi sorsunkban ott van a felvidéki László, aki az okmányaiban Ladislav, vagy Nagy Márta, aki Marta Nadiová néven írja alá nevét.

Nem bántunk senkit és nem is fogunk. A tudatlanságból fakadó kérdéseket udvariasan megválaszoljuk, s nem haragszunk, ha valaki megkérdezi, hogy mikor jöttünk át Szerbiából...

Az elkövetkező két évem arról szól majd, hogy ezt a rendkívüli EMBERT bemutassam Magyarországnak. Kezdődik a közös utunk, mint egykor Weisz Fannival.

Darinka! Gyere, menjünk el a Kolozsvári Nemzeti Színházba, és dalolj Nekik. Menjünk Brassóba, énekeld el a Székely Himnuszt a székelyeknek, magyarországi horvát lányként. Utazzuk be Szlovákiát, gyere velem végig Magyarországon. Varázsoljunk, varázsolj! Varázsold el Őket a hangoddal, méltóságoddal, emberségeddel.

Ma megtettük az első lépéseket. Féltucatnyi interjú egymás után. S végén Darinka nagymamája egy pici csomagot vett elő. A kezembe nyomta. Kézzel kötött mamuszok voltak az ajándékok. Amikor a Feleségem a kezébe vette csak ennyit mondott: "EZ GYÖNYÖRŰ!"

Az az ízig-vérig magyar lány, Zsolnay Gyöngyi mondta ezt, aki nem a házunk szomszédságában lévő óvodába íratta be gyermekünket, hanem Budapest túlvégébe, a Horvát Óvodába. S viszi oda, hozza onnan, ha kell, a fél napját erre áldozva. Ahogy tette ezt apám, s egykor Darinka apja. Mert ez a fontos. Ez az igazán fontos. Hogy ne csak a hangunkkal a szánkkal legyünk egy nemzet tagjai. Tegyük is, mi megtehető.

Gyere Darinka, varázsolj! Értünk teszed, horvátokért, és a magyarokért! Az utunk közös, induljunk. Jössz?

Mostantól előadói estem végén olykor Orcsik Darinka énekel majd. Gyönyörűséges ruhában, gyönyörűséges hangon. Gyönyörű szívvel és lélekkel. Ahogy ez egy (szépség)királynőhöz, egy nagyszerű emberhez illik.