Sunyi módon, mert azt próbálja elhitetni, hogy most a nehéz helyzetben lévő családok helyzetén próbál könnyíteni. Nem is eredménytelenül, hiszen a közvélemény-kutatások szerint nőtt a Centrális erőtér támogatottsága.
A valóság azonban az, hogy a rezsicsökkentésre már rövidtávon is ráfizetünk, csak persze nem egyenlő arányban.
A közműszolgáltatók kénytelenek csökkenteni az árakat a lakossági fogyasztók esetében, amit azzal tudnak kompenzálni, hogy emelik az árakat az ipari és kereskedelmi cégekkel, szolgáltató vállalatokkal stb. szemben. Nekik nő a költségük, ami megjelenik az áraikban, ezt hívják inflációnak és a sor végén a fogyasztók, más szóval a lakosság áll, ők fizetnek – csak így nem olyan egyértelmű, mintha jön egy számla. A közműszolgáltatók esetleg embereket bocsátanak el, halasztják a beruházásokat, elhanyagolják a karbantartást, a végén ez is a fogyasztókat károsítja. Azt se feledjük, hogy ezeknek a cégeknek a jó része állami vagy önkormányzati vállalat, és az adófizetők pénzéből működik.
A GKI Gazdaságkutató Zrt. számítása szerint egyébként egy átlagos család évente legfeljebb 20-30 ezer forintot takarít meg a rezsicsökkentéssel, miközben 100 ezer forinttal többet fizet be az államkasszába a különböző extra adók miatt.
Mindez pontosan illik a Centrális erőtér tudatos és nagyon cinikus társadalompolitikájába, az új uralkodó osztály kialakításába és kistafírozásába az alacsony és az átlagos jövedelműek rovására. Orbán Viktor anno világosan megmondta Kötcsén, hogy új elitet akar létrehozni, máig sem értem, hogy ez a beszéd miért nem verte ki a biztosítékot, miközben pedig ez Öszöd a köbön. Az adórendszer átalakításától a szociális juttatások megvágásáig minden ezt szolgálja.
Ami konkrétan a rezsicsökkentést illeti, azt is tudni kell, hogy a mélyszegénységben (magyarán nyomorban) élőket ez alig érinti: nincs náluk gáz, távfűtés meg pláne nincs, jó esetben fával fűtenek, áramot is keveset fogyasztanak. Gyakran nincs csatornájuk sem. A közepes jövedelmű családoknál is csak kis tétel a rezsicsökkentés, ez inkább csak a magas jövedelműek és ennek megfelelően sokat fogyasztók esetében komolyabb tétel.
Ezzel szemben az inflációs hatás, a fogyasztói és forgalmi adók sokkal nagyobb arányban terhelik az alacsonyabb jövedelmű családok kasszáját, mint a jómódúakét. Az előbbiek szinte minden pénzüket rezsire, élelmiszerre és közlekedésre költik, nem véletlenül hívják az áfát a szegények adójának, miközben minél magasabb valaki jövedelme, annál nagyobb részét fekteti be, takarítja meg, vagy költi el külföldön, ezért őket egyre kisebb arányban terheli az áfa, a jövedéki adó stb.
Orbán Viktor a nemzethez intézett szokásos pénteki rádiós szózatában – miközben bejelentette a Nemzeti Bank elfoglalását – az osztályharc fokozását is kilátásba helyezte két eddig kevés figyelmet felkeltő mondatban. Mint azt a tőle megszokott magabiztos hülyítéssel kifejtette: „abban sem lehet változás, hogy az embereket ezentúl sem szabad büntetni azért, mert dolgoznak és többet keresnek, így a személyi jövedelemadót alacsony szinten kell tartani, amelynek mértékét – erősítette meg – tíz százalék alá csökkentené. A jövedelemadók helyett a súlypontot a fogyasztási és a forgalmi adók felé kell helyezni – tette hozzá.” (Idézet az mti tudósításából.)
Csak hogy egyértelmű legyen, egyáltalán nem arról van szó, hogy az állam kevesebb adót akar beszedni, sőt a gazdaság bukdácsolása miatt inkább többet. Most azonban elég, ha azt vizsgáljuk, mi történik, ha a költségvetés ugyanannyi pénzt szed be, csak másképpen. Személyi jövedelemadóból jóval kevesebbet, fogyasztási és a forgalmi adókból viszont ugyanannyival többet. Selmeczi Gabika persze azt fogja ismételgetni, hogy csökkentek az adók, miközben összességében valójában ugyanannyit szednek be az emberektől, csak más leosztásban. És pontosan ez a lényeg: nem az lesz, hogy végül is mindenki marad a pénzénél. A szűk magas jövedelmű réteg megint nagyon jól jár, a többség pedig rosszul... Minél alacsonyabb valaki jövedelme, annál inkább megszívja. (Az egykulcsos szja mindenkit ugyanolyan arányban érint, viszont az áfa, a jövedéki adók és társaik a gazdagokat kevésbé sújtják.)
Végül megpróbálok a kormányzati propaganda szintjére süllyedni, és harsány populizmussal összefoglalni mondandómat: vajon hány rokkantnak, munkanélkülinek, közmunkásnak és minimálbérért vagy alig többért robotoló embernek kell lemondania nettó reáljövedelme 10 százalékáról, hogy például Zsiga Marcell „jól megérdemelt” kiugró jövedelme 10 százalékkal nőhessen?
Kommentáld!