Isten éltesse Gyula bácsit! Fradi forever :)

Válasz

Pályafutása
Labdarúgóként

Tizenhárom évesen a Dorogi AC csapatában kezdte sportpályafutását, amely meglehetősen érdekes körülmények közepette indult. A dorogi futballcsapat 1940-ben az éppen soron következő idegenbeli bajnoki mérkőzésre igyekezett indulásra készen, amikor kiderült, hogy nem áll a csapat rendelkezésére kapus, ugyanis a háború miatti állandó harckészültség következtében a sorköteleseket egész hétre a laktanyákba vezényelték és csak hétvégére kaptak kimenőt. Az akkori dorogi sportolók közül többen, köztük a labdarúgócsapat mindkét kapusa érintett volt. Korábban minden mérkőzésre elengedték őket, azonban azon a hétvégén egyikük sem térhetett haza. [1] A csapatnak már indulnia kellett volna. Több játékos már fenn ült a teherautón, amely szállította őket, miközben a fiatal Grosics a szokásos vasárnap délelőtti istentiszteletre indult, de a templom előtt betért a sporttelepre. A későbbi kapuslegendát szülei papnak szánták, aki az egyházi elfoglaltságok mellett a dorogi utánpótláscsapat tagja is volt, és ha csak tehette, idejét a sporttelepen töltötte. Gyakran volt labdaszedő is a felnőttek edzésein és mérkőzésein, így nem volt teljesen ismeretlen a felnőtt csapat tagjai és vezetői előtt. Az idő sürgette már a csapatot és jobb híján az arra tévedt Grosics személyén tűnődtek, aki még csak 15 éves volt, amikor Pfluger Dezső, aki a humornak sem volt soha híján, leszólt a teherautó platójáról: "Ha nincs pap, jó a ministráns is!" [2] Velős megállapításában minden benne volt, ugyanis Papnak hívták a dorogiak első számú kapusát, Grosics pedig ministráns volt a dorogi templomban. Az ifjú doroginak azonban nem csak a kora okozott nem kis fejtörést a vezetőknek, hanem Grosics nem rendelkezett különösebb hálóőri múlttal, vagy tapasztalattal, mindössze halvány emlékük volt az edzőknek és a játékosoknak arról, hogy ez fiú fürge és jól mozog. Az vezetőedző magára vállalta a teljes felelősséget Grosics bevetéséért, amiről biztosította a frissen a felnőtt csapatba avanzsált új kapust is. Bár Grosics lelkiismeretes fiatal volt, a dorogi nagy csapat hívására nem tudott nemet mondani. A mesébe illő történet azzal teljesedett ki, hogy a dorogiak biztos győzelmet arattak. Azonban nem csak a bajnoki pontok gazdagították a csapatot, hanem innentől fogva egyben elindult Grosics Gyula páratlanul sikeres labdarúgó-kapus pályafutása is. Ennek a képtelennek tűnő történetnek köszönhető, hogy Grosicsból sportoló és nem lelkész lett, amelyben Pfluger "Fifa" is nem kis mértékben játszott szerepet.

1943 és 1947 között a Dorogi AC játékosa. Csapatával 1944-ben imponáló eredménnyel nyerték a bajnokságot a Nemzeti bajnokság harmadik vonalában. Ugyan ebben az évben a Magyar Kupában elődöntős, 1945-ben pedig a sikeres osztályozóval az NB I-be jutottak. Az 1945-1946-os évadban újonc létükre a 12. helyen végeztek az eredetileg 28-as mezőnyben. A következő évadban azonban szerencsétenül kiestek az első osztályból, miután a Győrrel pontazonossággal végeztek, de jobb gólaránnyal a zöld-fehérek maradhattak benn az NB I-ben. [3]

1947-től a MATEOSZ illetve Teherfuvar hálóját őrizte. 1950-ben került a kor sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz, amely akkoriban az Aranycsapat legendás játékosainak a gyűjtőhelye volt.

A helsinki olimpián (1952) a győztes magyar válogatott tagja volt. Három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) szerepelt a kifutásairól is híres kapuvédő.

Háromszoros magyar bajnok volt, 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 1947 és 1962 között 86 alkalommal volt a válogatott kapusa.

Részese az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak. Az 1954-es berni világbajnoki döntő ezüstérmese.

Az 1954-es berni csatavesztés után a harag őt is utolérte.

Máig tisztázatlan okokból hazaárulással vádolták, s kis híján a börtönben végezte. Pestről száműzve ugyan, de a Tatabánya kapujában folytathatta, ahol 1963-ig játszott. 1964-ben abbahagyta a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon.

Nemcsak abban volt úttörő, hogy fekete mezt húzott, hanem abban is, ahogyan kapusként irányította a védelmet, szinte az egész csapatot, ahogyan együtt élt a játékkal, olykor a kapuját messze elhagyva. Szinte negyedik hátvédként szerelt és indította a csapattársakat.
A válogatottban

Grosics a magyar válogatott 1948 és 1954 között veretlen csapatának, állandó kezdő kapusa volt. A Budapesti Honvéd színeiben játszott és 1952-ben a Helsinki olimpián olimpiai bajnok lett a magyar válogatottal. Az 1954-es svájci világbajnokságon mindenki magyar győzelemmel számolt. Az 1956-os forradalom leverése után szétesett az Aranycsapat, Grosics több csapattársával együtt az itthon maradás mellett döntött. A válogatott kapusa maradt, de egy évre eltiltották a pályától, később szerepelt az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon is, 1963-ban vonult vissza.

A FIFA statisztikái szerint 1954 és 1962 közt Grosics 21 FIFA-tornán játszott meccsen védte a magyar válogatott kapuját (ebben 15 nyert meccs volt és két döntetlen). A világbajnokságokon játszott 11 meccsen 17 gólt kapott, a hat világbajnoki selejtezőn hatot, az öt olimpián játszott meccsen pedig csak kétszer tudták bevenni a kapuját.

A legtöbb gólt egy meccsen belül az 1954-es világbajnokság csoportmérkőzésein a németek ellen játszott találkozón kapta. Ezt a meccset Magyarország 8-3-ra nyerte, hogy aztán a döntőben óriási meglepetést okozva 3-2-re kikapjon a németektől. Grosics 3 gólt kapott az 1962-ben Budapesten Hollandia ellen vívott, döntetlenre zárult meccsen is.[4]

Grosics 86 válogatott szereplését tekintve (amiből 59 barátságos mérkőzésen történt) ritka volt a kudarc: 59 győztes, 14 döntetlen és csak 13 vesztes mérkőzésen védett, összesen 96 gólt kapott, miközben csapata 258 gólt rúgott. Ez meccsenként 1,12 gólt jelent, ami azokban a mainál sokkal gólgazdagabb időkben alacsonynak számít. Először 21 évesen állt a válogatott kapujában, 1947-ben Albánia ellen, utoljára 36 éves korában, 1962-ben (Jugoszlávia ellen), a két találkozó közt 15 év és 55 nap volt.[5]
Edzőként

Edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Másfél évtizedig, nyugdíjba vonulásáig volt a Volán Sport Club elnöke, ahol futballéletünk egyik vezérszónoka volt, aki már a hetvenes évek végén megannyiszor figyelmeztetett a sportág morális csődjére.
Politikai szereplése

Később a politikai életben is feltűnt, 1990-ben az MDF színeiben indult az országgyűlési választásokon, de nem jutott be. Később még párszor megmérettette magát, de sosem nyert, így hamar kiderült, ez nem a neki való terep. A Magyar Olimpiai Bizottság 1995-ben olimpiai érdemrenddel tüntette ki.
Betegsége

2008-ban többször intenzív osztályra került, kilyukadt a tüdeje, illetve tüdőgyulladást kapott, de sikeresen megoperálták [3] Grosics Gyula ismét kórházban. 82. születésnapján szabályosan, szimbolikus céllal leigazolta a Ferencváros.
Érdekesség

2008. március 25-én debütált a Ferencváros színeiben, amikor a zöldek ellenfele az angol másodosztályú Sheffield United volt. Grosics a kezdőcsapatban kapott helyet.[6]
Nevét viseli a tatabányai stadion.

Sikerei, díjai

1952 az Év sportolója[7]
1959 az Év labdarúgója[7]
hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába[7]
Négyszer jelölték Aranylabdára, s mind a négy alkalommal a legjobb tíz között szerepelt[7]
a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)[8]
1995 MOB olimpiai érdemrend[9]
1999 beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé[7]
A Dorogi FC Örökös Tagja (2001)
Dorog város díszpolgára (2001)[10]
Szent István-díj (2007)
Magyar Szabadságért díj (2008)[11]
Prima Primissima díj (2009)
Budapest díszpolgára (2009)
2008. novemberében a kelenföldi Budai Sport Általános Iskola vette fel a nevét[12]
2009. május megalakul a róla elnevezett Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia.[13]
Dorog, Tatabánya, Budapest XI. kerülete díszpolgára[14]
Grosics Gyula Gyermektorna a Sportiskola SE szervezésében[15]
Felcsúti Labdarúgó Akadémia tiszteletbeli elnöke[15]
2009 az FTC leigazolt labdarúgója[14]
A Nemzet Sportolója (2011)[16]
Csík Ferenc-díj (2013)

Válasz