Kedves Sándor, köszönöm az infót a népművészetünk pusztulásáról. Amit a ruhák terén Mo-on látunk, az szinte egy sem az, aminek látszik. Számos olyan "márkás" termékeket hoznak hozzám átvarrásra, javításra, melyek sosem a Márka üzemében készültek, de megtévesztően hasonlít az utánzat márka-jele az eredetihez. /Adidas, Nike,.. / Tudom, hogy az eredeti márkás termékeket nem kell átvarrni, csak a kínai hamisítványokat. Eleinte gondba ejtett, hogy megmondjam-e, hogy hamisítvány, de mióta a neten összegyűjtöttem a márkák eredeti logóját egyenesből megmondom, ha hamisítvánnyal találkozom, és megmutatom az eredeti logót. Ebből már eredtek konfliktusok az illető családon belül, v. bolt és a vevő között. Rengeteg színt-tévesztett, hibás motívumú termékekkel lehet találkozni a normálisnak hitt üzletekben is, amit magyar népművészeti termékekként árulnak. Amióta megszűnt a népművészeti boltok hálózata és vele a népművészet oktatása is, így lehet, hogy a boltvezető sem ismeri fel a bóvlit, vagy nagy haszonnal tudja tovább adni, azért szerzi be.

Válasz

A kínai piacokon feltűntek a "kalocsai" cuccok, még jó ha ezeket nem a távol-keleten készítik. A kalocsai hímző asszonyok, több százan vannak, fillérekért dolgoznak, hogy kis jövedelmüket ezzel egészítsék ki. Boldogabb gyerekkorom jut eszembe, amikor gyermek ruhákra kis virágmintákat hímeztek az asszonyok otthoni munkaként. A városvezetés szívén viselte a híres és hiteles kalocsai népművészet életben tartását, sőt, divatba hozatalát. A nyugati országokban is virágzásukat élik az autentikus népi művészetek. Nálunk is a háziipari szövetkezetek helyébe lépő, megfelelően menedzselt bedolgozói hálózatok rendszerére lenne szükség, ez munkaalkalmat jelentene, bevételt az országnak, sikeres exportcikkünk lehetne a népművészeti termék. Jelenleg a kalocsai hímzők a kínaiaknak kuliznak, tornacipőre, retikülre, mifenére, egy farmernadrág komplett kihímzéséért 2000 Ft-ot kapnak. Száz éve nyílt meg az a cérnagyár, aminek köszönhetően az addig szolidan, egy-két színnel dolgozó kalocsai minta színpompássá vált. Ugyanilyen minőségi váltás lenne a divattrend. A matyó művészet útja sem volt diadalmenet. Arisztokraták allűrje nyomán vált divattá a múlt század elején, amit aztán élelmes kereskedők ki is használtak. A matyó nép szegénységét csak fokozta, hogy egyre nagyobb szeretettel ragaszkodott népviseletéhez, a színes ragyogókhoz. Had korogjon, csak ragyogjon - vallották. Végül egyházi kezdeményezésre megpróbálták szabályozni a cifraság mértékét, s mikor ez sem használt tűzre vetették a díszes ruhákat. 1925-ben, hamvazó szerdán mindenkinek gyászruhába kellett öltözni, és a jezsuiták templomából bűnbánó körmenetben harminc kosárban vitték a színes ragyogókat a főtérre, ahol nagy máglyában elégették. Később a matyó minták újból rákerültek az ingujjakra, surcokra. Ma már talán nem vált ki hevesebb érzelmeket a népművészet és népviselet, de kár lenne veszni hagyni. Az újhoz, a megváltozott korviszonyokhoz való alkalmazkodás nem jelenti úgymond a népművészet megalázását, a baj az lenne, ha ezek a termékek pl. Hongkongban, géppel készülnének, és nem a helybelieknek adnának kenyeret.

Válasz

Nálunk a kalocsai hímzők utaznak a kilakoltatásba! Ez egy új ország félúton a mennybe menetelés közben!

Válasz