Mátrai képek - Mátrafüredi Park Ősszel / Pánsip /
galafer50
Feltöltés ideje: 2010.10.26.
Lamartine: Ősz
Köszöntlek, őszi lomb! Köszöntelek, ti csendes
tisztások nyűtt gyepén sárguló levelek!
Elmúlástok szelid gyászával bús szivemhez,
utolsó szép napok! olyan jól illetek.
Merengő vándorod: vezess, magányos ösvény,
hadd nézzem a vidék hanyatló biborát,
míg fönn a nap fakón borong, s a halk, ködös fény
az erdő sűrűjén sápadtan csillog át.
Mert ilyenkor, midőn rá már a tél vet árnyat,
természet, arcodat jobban szeretem én.
Hanyatló mosolyod mintha egy hű barátnak
elhaló ajkain derengene felém.
Itt hagyom én is, itt az élet égövét már,
siratva elvetélt reményeim korát,
vissza-visszatekint, a tűnő múlt felé száll,
úgy nézi bús szemem sosem-birt vagyonát.
Föld, völgyek, napsugár: természet! könnyes arccal
válok meg tőletek sirgödröm küszöbén!
A haldoklónak oly bűvösen int a hajnal!
oly dús a levegő! oly tündöklő a fény!
Hadd üritsem ki most fenékig azt a kelyhet,
amelyben epe forrt nektárral vegyesen,
életem italát kinálta ez a serleg,
s alján maradt talán egy csöpp méz is nekem.
Talán lobbanna még sugár, amely hitetlen
jövőmben a reményt életre gyujtaná,
s dobog egy sziv talán, amely a tömkelegben
megértené szivem, s visszhangot adna rá.
hervadó illatát átadja mind a szélnek,
úgy búcsúzik el a virág, ha szirma hull.
Meghalok én is, és úgy rebben el a lélek
ajkamról, mint a dal, ha megpattan a húr.
Kommentáld!