A SZABADSÁGHOZ
Oh szabadság,hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által,mint kísértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.
Kerestünk mi égen földön téged
Egyetlenegy igaz istenséget.
Te vagy örök,a többi mind bálvány.
Mely leroskad,egy ideig állván,
S mégis,mégis számkivetett voltál,
Mint a gyilkos Káin bujdokoltál.
Szent nevedet bitóra szegezték,
Érkezésedet hóhérok lesték.
Megszűnt végre hosszú bujdosásod,
Sírba esett ki neked sírt ásott.
Bevezettünk,s uralkodás végett
Elfoglaltad a királyi széket,
Te vagy a mi törvényes királyunk,
Trónusodnál ünnepelve állunk,
Körülötted miljom s miljom fáklya,
Meggyúlt szíveink lobogó lángja.
Oh tekints ránk,fönséges szabadság!
Vess ránk egy éltető pillantást.
Hogy erőnk,mely fogy az örömláztól.
Szaporodjék szemed sugarától.
De,szabadság,mért halvány az orcád?
Szenvedéseid emléke szállt hozzád?
Vagy nem tettünk eleget még érted?
Koronádat a jövőtől félted?
Ne félj semmit,megvédünk------csak egy szót.
Csak emeld föl.csak mozdítsd meg zászlód.
S lesz sereged ezer és ezernyi,
Kész meghalni vagy diadalt nyerni!
És ha elesnénk egy szálig mindnyájan,
Feljövünk a sírból éjféltájban.
S győztes ellenségednek megint kell
Küzdeni......kisértő lelkeinkkel!
Pest. 1848. március 27. előtt
PETŐFI SÁNDOR
Utolsó hozzászólás