Én is találtam ide illő cikket, csak azt nem tudom eldönteni, hogy mennyi belőle a valóság, és mennyi Ángyán sértődöttségéből adódó sárdobálás.
Ángyán József: Eh. Szájkarate
Nagy József 2014. július 24. 10:16
Műbalhé a nagybirtokosok elleni kormányzati akció? A színfalak mögött sör folyik, szotyihéj röpköd? Alanyunk elzavarná az egész kócerájt, de egyelőre csak őt zavarta el a Fidesz. Nagyinterjú Orbán volt földállamtitkárával.
Hallgat önre a Fidesz.
Meglepne.
A főfőminiszter Lázár János állt elő azzal a héten, hogy ezerkétszáz hektár fölött eztán nem jár uniós földalapú támogatás.
Az emberek dühösek, hiszen tudják, hogy néhány nagytőkés csoport vitte el az állami földek javát és velük az uniós támogatást. A kormány az ő lenyugtatásukra tesz kommunikációs gesztust.
Több ez kommunikációnál: húszmilliárd forintról van szó. Ki is akadtak a kárvallottak. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, a MOSZ szerint a döntés „végső csapást mér az állattenyésztésre… visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen és katasztrofális hatása lesz”. Amire Lázár ezt mondja: „A kormány nem az alapján mérlegelt, hogy ez Simicska úrnak vagy Csányi úrnak jó vagy rossz. A kormány az alapján mérlegelt, hogy a vidéken élők számára hogyan tud életlehetőséget teremteni.” Dirr egy pofon az úgymond oligarcháknak. Ön is erre gyúrt még agrárállamtitkárként, nem?
Szó nincs pofonról! Hiszen ezerkétszáz hektárig minden marad a régiben! És az az ezerkétszáz hektár európai léptékkel mérve bolondul nagy birtok. Eláruljam, hogy például Franciaországban mekkora egy átlagos nagybirtok? Kétszázhetvennégy hektár! Dániában meg négyszázhuszonhat. Lengyelországban kétszázötven. És nálunk? Több mint háromezer!
De legalább az ezerkétszáz hektár fölötti csúcsoligarchák ráfaragnak. Önnek most tapsolnia kéne.
Nyugi, nekik sem fog fájni. Szépen szétírják majd ezerkétszáz hektárnál kisebb területekké a jelenlegi nagybirtokokat.
Lázárék azt mondják, elejét veszik az ilyen sumákolásnak.
Jah. Az állami földbérletek esetén is volt plafon, és ott is feldarabolták a nagy egységeket, nézze csak meg, mi történt például a csákvári volt állami gazdaság parcelláival! Darabokban egy jól körülírható vezérkar rokonságához került. Most sem lesz ez másként.
Dirr egy pofon! Vagy mégsem dirr? Csányinak és Simicskának fáj, vagy valaki másnak? Kivel van Lázár? Jószág a zenélős marha vagy biorobot? Röpköd a köpködött tök, dől a TESZöv. Okul majd az utókor.
És már indul is a NAV-kommandó.
Mostanáig hány oligarchát büntetett meg a NAV? Egyet se. Hiába jött elő Horváth András az ügyekkel. Léteznek védett cégek, ahová adóellenőr be sem teheti a lábát, ahol nem érvényes az igazolványa. Ráadásul ma Magyarországon csupán megyénként van földnyilvántartás, országos összesítés nincs.
A leggazdagabbak, Csányi, Simicska s még jó néhányan aligha osztódhatnak ezerkétszáz hektár alá.
Menni fog nekik. De még akkor sem veszítenének, ha egyben tartanák a birtokaikat, hiszen amit az állam az egyik kezével kivesz az oligarchák jobb zsebéből, beleteszi a másikba.
Fazekas földminiszter azt ígéri, hogy a támogatásból megmaradó húszmilliárdot a „jószágtartók” között osztja szét.
Már maga a kifejezés is nevetséges. Jószágtartók? Jószág a nagybirtokon? Jószágnak nevezzük azt az állatot, akivel közvetlen kapcsolata van a gazdájának, akit maga nevel, etet. Csányinak mi köze van a zenélő tehenészetében tartott kétezer-ötszáz marhához? Az ott szimpla biológiai ipar. Semmi köze a jószágtartáshoz, de még a mezőgazdasághoz se nagyon. Tudja, ki kapja majd a földalapú támogatásokból, ha úgy tetszik, az oligarcháktól elvont húszmilliárd zömét? Megmondom: az oligarchák, méghozzá a nagy, szakosított állattartó telepeik után. Ugyanis - és ezek épp a MOSZ által harsogott adatok - a szarvasmarhák nyolcvan százalékát nagybirtokosok tartják, a sertés hetven, a baromfi hatvan százalékát szintén. Pont ilyen arányban részesülnek majd a pluszpénzből is.
Na de annak csak örülhetünk, hogy a családi gazdaságoknak is jut hat-nyolcmilliárd.
Ja, hogy kicsik is kapnak valami morzsát? Nem szándékosan.
„Fontosnak tartjuk, hogy az állattartó gazdaságok hat év alatt 210 milliárd többlettámogatást kapnak, amely 50-70 ezer család számára biztosíthat új munkahelyet. A kormány elkötelezett amellett, hogy a nagy- és kisbirtokok arányát az eddigi 50:50 százalékról 20:80 százalékra változtassa. Ez volt a célja az új földtörvénynek, és ez a célja a támogatások átalakításának is.” Ez áll Lázárék szerda délutáni közleményében.
Hetvenezer család számára jelent munkahelyet? Honnan veszik ezeket a számokat? Ahhoz tényleg a kisgazdaságokat kellene támogatni, ugyanis a nagyok csak beszélnek a foglalkoztatás növeléséről. Azonos nagyságú területen egy családi gazdaság négyszer annyi embernek ad kenyeret, mint az élőmunka minimalizálásában érdekelt nagybirtok, ráadásul nem bérmunkásként, hanem önfoglalkoztatóként.
Épp ebből fakad a kisgazdaságok versenyhátránya is.
Igaz, de szövetkezéssel biztosítható a versenyképesség. Ez lenne a jó út, de hát a mi parlamentünk, bizonyára nem véletlenül, még egy tisztességes szövetkezeti törvényt sem tudott tető alá hozni.
Valakitől csak elveszi azt a húszmilliárdot Lázár. És a MOSZ-osok prüszkölése is életszerűnek tűnik.
Mert a nagy oligarchák alatti sávban akad jó pár, két-háromezer hektáros nagybirtok, amely csak iparszerű, monokultúrás, primitív, tömegtermelő növénytermeléssel foglalkozik. Ők valóban ráfaragnak. De a csúcson élők ebből is jól jönnek ki.
Akkor meg mire ez a lázári nagy simicskaurazás és csányiurazás?
Eh. Szájkarate. Kiszámított politikai kommunikáció az egész. Beszól nekik, aztán este mennek sörözni vagy szotyolát, tökmagot köpködni focimeccsre, s megbeszélik, hogy bocs, de most ezt kellett mondani a népnek. Sose éri őket se kár, se bántalom.
Volna arra jogi lehetőség, hogy az ezerkétszáz hektár alattiak kapják a húszmilliárdot?
Persze. Az unió kifejezetten ajánlja tagállamainak, hogy növeljék a hetven hektár alatti gazdálkodók részesedését a földalapú támogatásból, neve redisztribúció. Sokan elfogadták ezt, Magyarország viszont csípőből visszautasította. Ami nem meglepő, hiszen nálunk a nagybirtok irányít. Ha igaz lenne, amit Lázár Jani mond, hogy a kicsiknek szánja a pénzt, akkor Fazekas sem „jószágtartózna” ugyanazon a sajtótájékoztatón, hanem a családi gazdálkodók felé fordulna.
Ön meddig vinné le az ezerkétszáz hektáros támogatási határt?
Háromszáz hektár, illetve hatezer aranykorona lenne az ideális. Aki háromszáz hektárból képtelen megélni, a családját eltartani, az felejtse el a mezőgazdaságot.
Önnek meg azt tanácsolják egykori eszmetársai, hogy felejtse el a politikát. De nem nyugszik. VI. jelentés a földről címmel most hozza nyilvánosságra legújabb, bő ötszáz oldalas dolgozatát. Mit ér vele?
Fő célom, hogy dokumentáljam az utókor számára a felháborító földügyeket, és ezen keresztül kor- és kórtörténeti dokumentumnak is szánom a jelentésemet. De persze némi aktuális haszna, hatása is van a tanulmányaimnak, hiszen csak kénytelen mondani rájuk valamit a hatalom.
Marad a kóceráj, tolódik a leváltás. Köröznek a nagyfiúk, nem netezik a földműves. Nincs indulat, nincs igény, nem hint igét a prof; nyár van, pihi. Nyugdíj a vége, szomorúság. Rotál az agrár. Eztán ki oktat ökót?
Miért kéne mondania bármit is?
Amikor a gondolataimat pár napra felkapja a sajtó, van némi visszhang. És hát azért csak pár százezerrel kevesebb szavazatot kaptak most a fiúk, mint négy évvel ezelőtt.
A földügyek miatt?
Amiatt is.
Mennyi róható föl ebből az Ángyán-ügynek és folyományainak?
Ezt a kérdést a nagyfiúk valószínűleg alaposan körüljárták. Sajnos rendkívül kevesekhez jut el a véleményem. Főleg az internetes média érdeklődik nálam, csak sajnos a földből élők többsége nem olvas portálokat.
Mi a helyzet az Ángyán párttal, hivatalos nevén a Tisztesség és Emberség Szövetsége politikai mozgalommal?
Még nem dőlt el, mi legyen vele.
Az országgyűlési választás előtt ön azt mondta nekünk, hogy „célunk leváltani ezt az egész kócerájt”, ám végül még listát sem sikerült állítaniuk, mindössze kilenc egyéni képviselőjelöltjük indult, s ők is leszerepeltek.
Várjuk ki a végét. A változáshoz és főleg az aktív változtatáshoz eszmélés kell. A rádöbbenés indulata, ami nélkül egyelőre nincs a változtatásra, a politikai „elit” elzavarására sem elementáris társadalmi igény.
Ön ígérte, járja majd a vidéket, hinti az igét.
Fogom. De a nyarat arra szánom, hogy kipihenjem az elmúlt néhány évet.
A feleségét idézte a múltkor, aki azzal számolt, negyven évig marad hatalmon a mostani csapat. Azóta egy újabb parlamenti kétharmadot és egy elsöprő EP-győzelmet könyvelhetett el a Fidesz. Most hány évet saccol Orbánéknak az ön felesége?
Majd megkérdezem tőle. Attól tartok, a barbatrükkök és a kommunikációs manőverek még elég sokáig elodázhatják a rezsim bukását, különösen, hogy nincs lehetősége az embernek arra, hogy egy másik utat ugyanolyan széles nyilvánosság előtt, hasonló vehemenciával vázolhasson a nép előtt. Ráadásul, amit ma politikai ellenzéknek neveznek Magyarországon, az egyszerűen nevetséges.
Tanít Gödöllőn, az agráron. Abban csak van boldogsága.
Veri szét azt is a hatalom, úgy tudni, három tanszék marad a korábbi tízből. Nem értem kár, én az első adódó alkalomma, jövő márciusban elmegyek nyugdíjba, hanem mindazért, amit felépítettünk. Már húsz éve megfogalmaztuk, hogy szükség van a környezetbarát mezőgazdasághoz és élelmiszerbiztonsághoz kapcsolódó szakemberképzésre – meg is csináltuk. Most pusztulnia kell az alkotásunknak. Hogy miért? Kisebb részben a személyem miatt. Nagyobb részben meg azért, mert a spekulán nagytőkevezérelt hatalom a világban sehol nem szereti az ökogazdálkodást, aminek nincs igénye annyi energiára, gépre, műtrágyára, növényvédőszerre, mianyavalyára, mint a nagyüzemi gazdálkodásnak. Nem iparvezérelt, ami piacot teremt a beszállítandó technológiáknak, hanem környezet- és társadalomvezérelt. A nagytőkének nem kell a számára kevéssé profitábilis ökológiai gazdaság, hiszen abban az is jól jár, aki műveli a földet, eteti az állatot. Márpedig a nagytőke kezében van a hatalom, a politikai befolyásolás, a média. Ökót oktatni? Nem kell az neki.
Nagyon nagy birtok
Az átlagos birtokméret Lengyelországban 6 hektár, Olaszországban 8, Svájcban 17, Ausztriában 19, Hollandiában 25, Belgiumban 29, Németországban 46, Franciaországban 52, Dániában 60.
Még érdekesebb, de tán ritkábban idézett adat az úgynevezett „nagygazdaságok” méretadata. Ezt a birtokméret-kategóriát az EUROSTAT úgy határozza meg, hogy a legnagyobb gazdaságtól a kisebbek felé haladva összegzi az általuk használt területeket, és ahol ez az összegzett érték eléri az adott ország mezőgazdasági területének 20 százalékát, ott húzza meg az úgynevezett „nagygazdaság” méretkategória alsó határát. E nagygazdaságok átlagterülete, vagyis az így meghatározott „nagybirtokok” átlagos mérete pl.: Svájcban 54 ha, Hollandiában 135 ha, Belgiumban 150 ha, Lengyelországban 250 ha, Franciaországban 274 ha, Ausztriában 295 ha, Olaszországban 337 ha, Dániában 426 ha, és Németországban - az „NDK-effektus” ellenére is csak - 1.391 ha. Magyarországon ugyanakkor jelenleg e nagybirtokok átlagmérete 3.164 ha. Mint hogyha nem is Európához tartoznánk. Ennél csak Csehország (3.531 ha) és Szlovákia (3.934 ha) nagybirtokainak átlagmérete nagyobb.
(Forrás; Ángyán József: VI. jelentés a földről, a teljes tanulmány itt olvasható.)
Utolsó hozzászólás