Én is találtam egy cikket, amit megértek....
Kincs ami van
http://taiken.multiply.com/journal/item/124/124
A Magyar kultúra napjára
Kultúránk, nyelvünk olyan kincs aminek sokan nem is vagyunk tudatában. Ez kincs ami van, ami velünk él, eleven és létezik közel 2000 éve vagy kitudja mióta. Mert nem a honfoglalással (honba való visszatéréssel) vette kezdetét a magyarság története. Nyelvünk kialakulása, kulturális hagyományaink eredete sokkal messzebbre nyulik vissza. Nyelvünk eredete, a székely-magyar rovásírás kialakulása a messzi időkbe veszik..
A kárpát medence benépesülése az utolsó jégkorszak lezártával, a jégtakaró visszahúzodásával vette kezdetét. Halászó, vadászó, gyűjtögető törzsekkel ha gyéren is, de többé-kevésbé benépesült a kárpát medence. Őket érte kr. előtt 6000 táján egy bevándorlási hullám délkelet európából - anatólia és a balkán irányából - ők voltak a földművelők első hulláma, akik később a Dúnántúlt is benépesítették. Itt keveredtek és tudást cseréltek, majd a löszvidékre telepedve kisebb-nagyobb fölművelő telepeket hoztak létre, háziasított növényekkel és állatokkal. Genetikailag és régészetileg is kimutatható, hogy ami itt kialakult nálunk a Dunántúlon - az a kultúra, életmód és tudás terjedt tovább európa szerte - derül ki Prof. Dr. Bánffy Eszter régész és Prof. Dr. Váradi András biokémikus beszélgetéséből.
Tényként kell kezelnünk, hogy a kárpátok álltal határolt medencére, mint egy befogadó helyre kell tekintenünk, amely számtalan itt megtelepedett népnek vált otthonává az idők folyamán. Voltak itt kelták, szkíták, pannonok, hunok, gepidák, longobárdok, avarok, székelyek és még többfajta nép is. Vagyis éltek már népek itt - akkor is - mikor letelepedett itt a magyaroknak mintegy félmilliós (hétmagyari) népe. (Akikre szintén, mint befogadó népre kell tekintenünk.) Akiket már állítólag magyarul fogadtak az itt élők. Ők közösen - és a később betelepült, befogadott népek (jászok, kunok, besenyők, palócok, tótok, rácok, stb.) - tekínthetők a mai magyarság őseinek.
Szent István királyunk intelmeinek következő szavai:
Mert amiként különböző tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különféle nyelvet és szokást, különféle példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta így nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.
A magyarság kialakulása természetesen nem zárult le sem a honfoglalással, sem az államalapítással...
Genetikai kutatások azt mutatják, hogy a genetikai markereink többéségében megegyeznek az Európában legelterjedtebb markerekkel, és csak kis mennyiségben fedezhetők fel az ázsiai népekre jellemző genetikai jelzők jelenléte.
A hétmagyari törzsszövetség a kárpátmedencébe költözve meghatározó erővé vált az akkori Európában. (Tulajdonképpen - Pap Gábor szavaival élve - katonai ellenőrzés alatt tartotta Európa nagy részét.) Ez volt az, amit nekünk csak úgy tanítanak, mint a kalandozások kora.
De akkori történelmünket, csapatmozgásainkat - bővebben, mint nekünk - tanítják az amerikai katonai akadémiákon is.
Nyilván ezt a környező országok nem nézték jó szemmel, s ígyekeztek minnél rosszabb színben feltüntetni minket - meg lettünk bélyegezve. Igy lettünk mi barbárok, pogányok, Európa kirablói stb. - akik nyereg alatt puhították a húst... Kétségkívűl lehettünk volna - hiszem, hogy az akori katonai erőnkel kőnnyedén meghódíthatuk volna Európa nagy részét - de nem tettük. Ezzel szemben nem mi dúltuk fel a Római birodalmat, nem minket neveznek vandálloknak, nem nyereg alatt puhított húst ettünk, - ez csak arra kellett, hogy ne törje fel a nyereg a ló hátát - hanem szárított hús porából- ill zöldségekből készült leveseket. (Ezekből több kilónyit vittek magukkal akkori magyarjaink.)
Ami kevésbé tudott - erről keveset beszél Európa és a tágabb világ - , hogy mi hoztuk be ide Európába, terjesztettük el világszerte, a kápás nyerget, a kengyelt, a gombolható kabátot (kaftánt), a gombok őseit, a cserélhető alsónemű szokását. Nyilaink messzebbre hordtak az akkoriban használatos íjjaknál. De nem csak íjfeszítő nép voltunk, hanem nyelvüket örző is - és az vagyunk ma is. Irásos emlékünket, az Ó Magyar Mária Siralmat mai nyelvi ismeretünkkel is eltudjuk olvasni, míg erre az ugyancsak nyelvőrzőnek tartott angol a Shakespeari irodalommal nem képes.
"A régi magyarok házasságot adás-vevés útján kötöttek. Mikor a nő elérte a férjhez menetel korát, 'eladó leány' lett, vagyis vevő legényre (vőlegény) várt, kinek a szüléktől megszabott díjat le kellett fizetnie s csak így juthatott a leány birtokába. S úgy látszik, nagy ára lehetett a jó nőnek, mert a magyarok közt a többnejűség nem tudott soha lábra kapni... A házas nőnek 'feleség' volt a neve, a mi azt mutatja, hogy a férj nem egyszerűen csak szolgálójának tekintette nejét. A családéletre vonatkozó elnevezések a rokonnyelvekben mind egyezők levén, bizonyos, hogy a magyaroknál is már korán nagyon kifejlett családi állapotok uralkodtak. A család neve hihetőleg 'nem' volt az őskorban; innen a kinek családja volt, azt nemesnek mondták. E szónak később sokkal tágabb értelme lett s mint tudjuk, a nemzet egész jobbik felének megkülönböztetésére szolgált... A falu és város fogalma ősrégi s ismeretes volt már a honfoglalást megelőző időben is. - írja Borovszki Samu a Nagy Képes Világtörténetben - IV. kötet - A Népvándorlás kora /Emlékszerű adatok, egykori kúfők és szakmunkák felhasználásával/.
Népmondai ill. -regei hagyatékunk is igen gazdag, népdalkincsünk pedig az egyik legbőségesebb Európában, lényegesen nagyobb mint pl. a Német. Sebestyén Márta ennek a kincsnek világhíres hű mai tolmácsolója, kultúránk követe szerte Euróban és a világban. Zenei kultúránk Liszti, Kodályi és Bartóki vonala, az egyetemes zeneművészet megkerülhetetlen, kihagyhatatlan része. A világ számos pontján ma is a Kodály módszer alapján alakítják a gyermekek zenei világát. Bebizonyosodott az is, hogy akár ezek a zenei motívumok, illetve népművészetünk, népmeséink hagyományos mintái a gyermekek lelki, pszichikai fejlődésére pozitívan hatnak.
Sokáig a kersztény nyugat - oszmán terjeszkedés elleni - védőbástyái voltunk, és a Déli harangverés is értünk szól. De számtalan dolgot köszönhet nekünk máig Európa és a világ...
Ez mintha elfelejtödőtt volna, olyannyira, hogy a nyugat birodalmak valami belső félelem, vagy politikai, gazdasági érdek okán életterünket jelentősen lecsökkentették...
Fel kell ismernünk, hogy népművészetünk (néptánc, népzene, fafaragás, festészet, stb.) és népi hagyományaink, nyelvünk - kulturális kincseink -, olyan kincsek, amik összetartóerőt képviseltek régen, és ma is a magyarság között. Arra kell törekedni, hogy ezek a kincsek még sokáig megmaradjanak, élő eleven részei legyenek a mai magyar társadalomnak is, mert olyan alapot képeznek amire jövőt kell, és lehet építeni. Ennek a kincsnek (nemzeti kincsnek) az őrzői, művelői nemzetünk megbecsülésére érdemesek.
De rajtuk kívül is élnek olyan emberek ebben a hazában, akik ennek a tudásnak lelkes tolmácsolói, okítói - szavukra érdemes odafigyelni - Pap Gábor, Szántai Lajos, Molnár V. József, Géczy Gábor, Varga Csaba, Varga Tibor és mások előadásai, írásai, az interneten is szabadon megtalálhatók és további épülésünkre szolgálnak. - Isten áldása szálljon rájuk is, adjon erőt és egészséget nekik, hogy ezt még sokáig megtegyék...
Fontos, hogy az általuk megörzőtt tudás továbbadódjék, el ne kalódjék, mert voltak és vannak olyan erők, amik valós történelmi múltunk elhallgattatására, megmásítására törekedtek, törekszenek nem csak külföldön, hanem belföldön is.
A szocialista érában általánossá vált a nyugati javak, a nyugati demokrácia, szabadság utáni vágyódás. A rendszerváltás után a szovjet igából való kilépéssel - aminek egyik elfelejtett kiindulópontja voltunk - és az EU-ba való belépéssünkkel tagjai lettünk egy bővülő, egységesülő Európának - az úgynevezett nyugatnak mi is a részei lettünk. Vitatható, hogy ez megérte e egyáltalán, vajon nem egy újabb igát vettünk a nyakunkba? Történelmünk annak a bizonyítéka, hogy sokszor - itt Európa közepén, megkerülhetetlen részén - nem a megfelelő oldalra álltunk. Vajon most ott vagyunk? Vajon nem csak egyik piaca, éléskamrája vagyunk ennek az általunk vágyott nyugatnak? És egyáltalán, boldogabbnak mondhatjuk e most magunkat?
A demokrácia már a régi Görögországban - nem csak a mostaniban - is becsödölt. És jó ha tudatunkba véssük, ha felnézünk az égre, azt látjuk, hogy a Nap keleten kél fel és Nyugaton meg nyugszik...
Utolsó hozzászólás